Magyarul tanulók magazin – 2023. Ősz-tél, 40. szám

Dr. Szemelyácz János orvos, pszichiáter, egyetemi oktató, intézetvezető főorvos, pszichoterapeuta, addiktológus és az INDIT Közalapítvány szakmai vezetője. 1966-ban született. Apja orvos, anyja szülésznő. Két házasságából 4 lánya született. Már két unokája is van. Szeret olvasni. Kedveli a művészeteket: rajzol, fest, fotózik, zenél. Egy kisebb zenekarban játszik. Régebben szörfözött, ma vitorlázik. van egy öreg fahajója. Tolna megyében, egy kis faluban – Kocsolán – nőtt fel.

Mit jelentett a falusi gyerekkor?

— A természetközeli, felszabadult életet jelentette. Kisgyerekként erdőjáró akartam lenni. A gimnáziumban a művészetek érdekeltek. Érettségi után operatőr szakra jelentkeztem, de nem vettek fel. Tehát kellett valamilyen munka, így műtős lettem Pécsett.

Ott döntött úgy, hogy felvételezik az orvosi egyetemre?

— Igen, az orvosi irány ott dőlt el, aztán harmadévesen az egyetemen már tudtam, pszichiátriai szakorvos leszek. A kilencvenes évek elején a kórházi munkák során láttam a klinikán a drogos klienseket. Elgondolkodtatott, hogy itt van ez a sok okos, szép és jó ember, akik valamikor valami miatt rossz irányba fordultak. Innentől már csak az foglalkoztatott, hogyan lehet ezeken az
embereken segíteni.

1995 óta Ön a vezetője az 1987-ben létrejött pécsi drogközpontnak, amelyből Magyarországon egyedülálló eredményeket felmutató addiktológiai központ lett. Ez az iNDiT Közalapítvány, amelynek Ön az egyik kezdeményezője és a szakmai igazgatója.

— Igen, az iNDiT Közalapítvány addiktológiai központ Pécsett. Ambuláns és nappali kezelőintézetek tartoznak ide, illetve rehabilitációs intézetek, félutasházak, védett munkahelyek. Itt gondozzuk a klienseket. Többfajta terápiás szemléletet alkalmazunk. 80 munkatársunk van. szakembereink más-más területeket képviselnek: vannak szociális munkások, szociológusok, pszichológusok, pszichiáterek, addiktológusok, családterapeuták, ápolók. Közülük több munkatársam egykor még a páciensem volt: olyan eredményes volt a saját felépülésük, hogy ma ők helyben képviselik a sikeres példákat. Foglalkozunk megelőzéssel, rehabilitációval és reszocializációval is.

Hogyan alakul ki a szenvedélybetegség, a függőség?

— Mi azt tapasztaljuk, hogy elsősorban diszfunkcionális családokban alakul ki, de persze az ember önmagában is addiktív lény. Bármikor hozzáférhet boltokban legális szerekhez. Ott van megfizethető áron a koffein, a nikotoin, az energiaital, a szerencsejáték, a totó-lottó – amelyet Magyarországon egyébként még legálisan reklámozhatnak is. És persze az alkohol, a cigi, a drog, a kémiai anyagok, a snüssz, amely svédországból terjed, a vaporizátorok, a klaszszikus gyógyszerek, a nyugtatók… A függőség persze megnyilvánulhat viselkedési formákban is: ilyen a túlzott mértékű tévézés, internetezés, mobilozás, a szexfüggőség, a videójátékoktól és a szerencsejátékoktól való függés.

Napi szinten ezekkel mindenki találkozik, de ahhoz, hogy függés alakuljon ki belőlük, háttérprobléma kell, mint például szorongás, stressz, diszfunkcionális család, vagy rossz szülő, aki nem tud a szerepének megfelelni. Ha gyerekként nem kapta meg valaki a megfelelő szintű szeretetet, vagy nincs közösség mellette, szintén háttérproblémával állunk szemben. Ha nincs meg a megfelelő közösség, a kamaszok könnyen bekapcsolódhatnak deviáns kiscsoportokba. Ha nem jó otthon, akár valamely internetes csoport, vallási közösség, szekta, focicsapat vagy zenekar, még a kocsma is jelenthet helyettesítő közösséget. Ezek azonnal befogadnak és elfogadnak. Az érintett személy pedig úgy érzi: végre egy rendszerhez, egy közösséghez tartozom, akkor is, ha egyre inkább
eltávolodom a normális élettől – amely innentől valójában már nem is érdekes számomra.

Nagyon könnyen be lehet jutni ezekbe a csoportokba. Az új közeg szinte berántja az egyént. Ha súlyos függőségek alakulnak ki, a mi feladatunk az, hogy a klienseket lépésről lépésre visszahozzuk a normális életbe. Újra el tudja-e kezdeni és másképp látni az életet, az embereket, a pénzt? Megtalálja-e, hogy mi a cél a Földön, mely értékek a fontosak? Miért kel fel az ember reggelente?

A drog mellett az alkohol is komoly probléma. Mit mutatnak az adatok?

— Magyarországon valójában az alkoholisták száma és a velejáró problémák jelentik az igazán nagy problémát. A nagyvárosokban az alkoholizmus mellett a drog- és a gyógyszerfüggőség is jelen van, vidéken jellemzően az alkoholizmus dominál. Sajnos nincsenek hivatalos és megbízható számok. Nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon 2010 óta mindenki szabadon főzhet pálinkát.

Az ezzel kapcsolatos fogyasztási adatok nehezen mérhetőek. Magyarországon a hivatalos megközelítés bagatellizálja az alkoholproblémát. Az országnak pl. sohasem volt alkoholstratégiája. mi csak azt látjuk, hogy tele vannak a sürgősségik és az ellátóhelyeink. A WHO 2016/17-es adatai alapján a felnőtt, azaz a 15 év feletti lakosság alkoholfogyasztását tekintve a lakosság 21,3%-a alkoholista vagy magas kockázatú ivó. Ez 2,1 millió embert jelent az országban.

Az adatok szerint ez a felnőtt nők 7,5%-t érinti, a férfiaknál pedig döbbenetes a 37%, ez kb. 1,8 millió férfit jelent, kb. minden második aktív korú (25 és 65 év közötti) férfit. Ezekkel az adatokkal világelsők vagyunk. Gondoljuk csak végig, hány millió gyermek nő fel alkoholproblémával küzdő apa mellett. Ha lebontjuk az adatokat a társadalmi problémákra, akkor értjük csak meg igazán, miért kell erősen fellépni a függőség kialakulása ellen, miért van nagy szükség prevencióra.

Vannak országos prevenciós programok?

— Van megelőző és felvilágosító alapítvány fiataloknak és kamaszoknak, de aktuálisan a 2021 nyarán életbe lépett gyermekvédelmi törvény miatt külső szervezetek által végzett prevenciós programok nem juthatnak be az iskolákba (…). Amúgy az iNDiT-nak is számos programja van – univerzális, célzott és javallott prevenciós programok. Ezek igen keresettek.

Sőt igyekszünk az önkormányzatokkal is kapcsolatot tartani. Annak ellenére, hogy kevés a pénzük, igen fontosak. Rajtuk keresztül érjük el a falvakban a családokat. Továbbképzéseket tartunk az önkormányzatoknak arról, hogyan tudnak kevés pénzzel önkéntesekkel, gyakornokokkal és szociális munkásokkal segítséget nyújtani a helyieknek.

Rehabilitációs programjaik is vannak…

— A járóbeteg-ellátások mellett rehabilitációs intézeteket, félutas házakat, védett munkahelyeket hoztunk létre. Ezeken a helyeken fel lehet készülni egy értelmes élet működtetésére, fenntartására. megerősödve, felépülve térhetnek onnan vissza a való világba. Tematikus programokat is összeállítottunk: van családi életre nevelés, és vannak programjaink az iskolai erőszak, az önsértés – a
falcolás – és a szexmunka megelőzésére.

Nagy hálózatot építettek ki, sok év kemény munkájával. Hogyan finanszírozzák ezeket az intézményeket?

— Azt szoktam mondani, hogy mindig sokkal több tervünk van, mint pénzünk. minden lehetséges forrást megpályázunk, eu-s forrásokat, állami támogatásokat is. Igyekszünk támogatókat, szponzorokat találni. Kreatív megoldásaink is vannak. Adunk ki könyveket, próbálunk képzési- és prevenciós programokat a piacra vinni. Részt veszünk színházi darabbal összekötött prevencióban. Most éppen klipet akarunk forgatni egy népszerű együttes egyik zenéjére, nívós közreműködőkkel.

Az orvosok munkájának mércéje a gyógyulás. A szenvedélybetegek esetében mindig fennáll a visszaesés veszélye. Mennyire reményteljesek a programok? Mekkora esélye van egy szenvedélybetegnek a teljes gyógyulásra?

— Több mint ezer emberrel dolgoztunk már sikeresen. Néhány egykori páciensem ma munkatársam. Vannak olyan régi kliensek, akik már felépültek, és ma teljesen más témákkal újra
visszajönnek hozzám. Arra emlékeznek, hogy régen mi segítettük ki az életük legnagyobb kríziséből. Nem látok reménytelen esetet, de nagyon keményen kell dolgozni. Szükség van jövőképre, hitre és motivációra. Ezekkel tudjuk megadni az életnek az értelmét. Célunk, hogy aki nálunk volt kezelésen tudja: ha botlik vagy visszaesik, hozzánk ismét visszajöhet. Gomboljuk újra a kabátot! Megéri.