Míg cikksorozatunk előző részében azzal foglalkoztunk, hogy mit tehetünk felnőttként önbecsülésünk fejlesztése érdekében, ezúttal az önbecsülés kifejlődését vizsgáljuk. A gyermekkornak nagy jelentősége van a stabil, vagy éppen labilis önbecsülés kialakulásában, amelynek alapköveit ekkor kezdjük el lerakosgatni szüleink, családtagjaink, barátaink és pedagógusaink segítségével.

 

Maarit Johnson, a témával foglalkozó személyiségpszichológus kétféle önbecsülést különböztet meg: A belső önbecsülésünk (amely életünk legkorábbi szakaszában, az első két évben alakul ki) legfontosabb alappillérei a szüleink feltétlen szeretete és a fogékonyságuk a szükségleteinkre. A magas belső önbecsüléssel rendelkező személy általában érzelmileg meleg kapcsolatokat tart fent, többnyire pozitív életszemléletű, egészségesen önérvényesítő, ismeri a korlátait és hibáit, valamint nagyobb eséllyel fogadja el érzelmeit, amiket szabadon ki is tud fejezni. A külső önbecsülés kialakítása során megtanuljuk, hogy különböző tettekkel eltérő reakciót váltunk ki környezetünkből. Az természetes, ha az ember pozitív visszajelzésekre vágyik, de az, akinek túl alacsony a belső önbecsülése, gyakran a teljesítmény révén igyekszik kompenzálni a hiányt. Belőle sok esetben úgynevezett „kényszerteljesítő” lesz, akit hajt a vágy, hogy folyamatosan sikereket érjen el, ami azonban csak ideig-óráig növeli az önbecsülését, a kudarcoktól pedig könnyebben összeomolhat.

Az önbecsülés kialakulása szorosan összefügg az éntudat kialakulásával, mivel annak lényeges összetevője. A gyermeket már három-négy éves korától foglalkoztatja társadalmi elfogadottsága, nyolcéves kora körül pedig eljut önmaga általános tudati megjelenítéséhez. Ekkor már képes arra, hogy különböző tulajdonságok, jellemvonások alapján megfogalmazza, ki ő, és meghatározza azt, amit érez.

Az iskolai élet hatása az önbecsülésre
Kutatások szerint minél magasabb egy gyermek önbecsülése, annál jobbak lesznek az iskolai eredményei. Más felmérések szerint a magas önbecsüléshez olyan pozitív magatartásformák társulnak, mint például a jövőben való bizakodás, a valósággal való tettre kész szembenézés, a társadalmi támogatás keresése. Ezzel szemben az alacsony önbecsüléshez negatív magatartásformák társulhatnak: pesszimizmus, problémák megkerülése, negatív jövőkép.
A versenyhelyzetet teremtő oktatás növeli azoknak az önbecsülését, akiknél az már eleve magas, és csökkenti a többiekét, mivel a sikertelenség alááshatja a magukban bizonytalan gyermekek önbecsülését. A versengésmentesség viszont a jól tanulóknak kevésbé növeli, míg a többieknek fejleszti az önbecsülését, hiszen az ilyen közegben a sikereket nem értékelik túlságosan nagyra, miközben a kudarcokat sem büntetik szigorúan, és nem is nagyon hangsúlyozzák. Ennek köszönhetően az alacsony önbecsülésű tanulók kevésbé érzik fenyegetve magukat a versengő környezettől. Az iskoláknak tehát fontos szerepe lenne a minél különfélébb kompetenciaterületeket figyelembe vevő foglalkozások, játékok, vagy sportszerű versenyek szervezése annak érdekében, hogy a diákok szélesebb köre szerezhessen pozitív visszajelzéseket, érhessen el sikereket.

A szülők szerepe:
Gyermekünk iskolai előmenetelének támogatása gyakran nem csupán a közvetlen segítségnyújtásban rejlik, hanem egy általános nevelői hozzáállásban, amely igyekszik felelősségteljes magatartásra ösztönözni a gyermeket. A gyermek jólléte, jó iskolai eredményei érdekében a szülőknek érdemes egyensúlyt kialakítani az érzelmi odafordulás és a szabályok, követelmények (kontroll) között. A szabályok, követelmények felállítása és az érzelmi viszony alapján, a szakirodalom négy különböző típusú szülői-nevelési stílust különböztet meg:

Az úgynevezett irányító (hiteles) szülői nevelési stílust gyakorló szülők gyermekei jobb tanulmányi eredményeket produkálnak, lelki fejlődésük harmonikusabb, és kevesebb viselkedési probléma fordul elő náluk. Ugyanezek a pozitív jellemzők igazak a stabil önbecsülésű gyermekekre.

A gyermek önbecsülésének kialakulásának fent említett forrásait a szülők szintén segíthetik, hiszen kezdetben például az ő feladatuk, hogy foglakozzanak a gyermekük ápolt megjelenésével (tiszta, megfelelő méretű öltözet), közérzetével (pl. egészséges étkezés). Az iskolai- és sport eredményeket tanítás utáni foglalkozásokkal-, vagy otthoni gyakorlással fejleszthetik, ezáltal a gyermek az osztályában is magabiztossá válhat. Gyermekük népszerűségét úgy tudják támogatni, ha bátorítják őt arra, hogy minél több barátra tegyen szert. Segíthetnek neki oly módon is, hogy meghívják a barátait vendégségbe, esetleg bevonják őket a családi programokba.

Mi rombolhatja le egy gyermek önbecsülését?

• Ha igényeit nem elégítik ki megfelelően.
• Ha semmibe veszik érzéseit, leszólják, nevetségessé teszik, megalázzák, vagy fenyegetéssel fegyelmezik.
• Ha számára hátrányos összehasonlításokat tesznek.
• Ha azt éreztetik vele, hogy véleménye és érzései lényegtelenek.
• Ha felcímkézik őt olyan jelzőkkel, amelyek nem egyeznek egyéniségével.
• Ha túl kevés szabálynak kell megfelelnie, nem kap iránymutatást, vagy következetlenül nevelik, vagy büntetés során nem adnak neki észszerű magyarázatot.
• Ha arra kényszerítik őt, hogy olyan dologba fogjon, amire nem fogékony, vagy azt várják el tőle, hogy hamis képet mutasson a környezete elbűvölése érdekében.
• Ha kivitelezhetetlen ötletekkel, elérhetetlen célokkal traktálja őt a média.

 

Felhasznált irodalom:
Christophe André, Francois Lelord – Önbecsülés: önszeretet, önkép, önbizalom, Park Kiadó, Budapest, 2013
Marianna Csóti – A gyermek társas készségeinek fejlesztése – Kapcsolatok – kommunikáció – önbecsülés, Pro Die Kiadó, Budapest, 2006
Marianna Csóti – Gyermekkori szorongás, iskolafóbia, pánikrohamok, Pro Die Kiadó, Budapest, 2006
Maarit Johnson – Önbecsülés és alkalmazkodás, ELTE Eötvös K., cop.2008
Kádár Annamária – Kerekes Valéria- Mesepszichológia a gyakorlatban – Az önbecsülés és a küzdőképesség megalapozása gyermekkorban, Kulcslyuk Kiadó, 2017
N. Kollár Katalin, Szabó Éva – Pszichológia pedagógusoknak, Osiris Kiadó, Budapest, 2004
Gael Lindenfield – Önbecsülés, Útmutató az önbecsülés kifejlesztéséhez és az érzelmi hegek gyógyításához lépésről lépésre, 2002

Szerző: Röser Adél, Vincze Viktória
Fotó: Főfai Alexandra