Találgatják, hogy mi a „normális”

Találgatják, hogy mi a „normális”

 

Az alkoholbetegek családjában felnövő gyerekek felnőttként nehezebben boldogulnak, olyan problémákkal szembesülnek, amelyek hátterében azok az évek húzódnak, amikor szüleik saját szenvedélybetegségükkel küzdöttek, és emiatt a gyermeknevelés nem alakult megfelelően. 1. rész

Az alkoholbetegek felnőtt gyermekeire gyakran jellemző, hogy bizonytalan, labilis környezetben nőttek fel, ahol nem volt kiszámítható, ismétlődő napirend, és tudatos nevelési módszerek csak a szülő józan állapotában, illetve a viszonylag problémamentes időszakokban jelentek meg. Emellett gyakran elhanyagolták őket. Otthon nem találkoztak a társadalom által kitűzött, követendő normákkal és magatartásformákkal, a szülőktől látott minták pedig mások voltak, mint amilyeneket a józan életű családokban élő kortársaiknál tapasztaltak. Legtöbbször nem kaptak egyértelmű üzeneteket alkoholbeteg szüleiktől, mástól pedig nem mertek kérdezni, és nem kérdeznek felnőttként sem, mert nem akarnak tájékozatlannak, butának tűnni. Így legtöbbször csak találgatják, hogy mit hogyan csináljanak, hogy mi lenne az ún. normális.

Mi a „normális”?

A „normális” egy szubjektív fogalom, míg az egyik ember ezt tartja normálisnak, a másik mást. Ez emberről emberre, családról családra változhat, ezért nem az a feladat, hogy megtudjuk, mi a normális, hanem az, hogy felfedezzük, mi az, ami a legelőnyösebb saját magunk, illetve a hozzánk közel álló személyek és mások számára. Egy olyan szituációban, amiben nem tudjuk, hogy mit kéne tennünk, az alábbi kérdéseket érdemes átgondolni.

– Mire van szükségem?

– Mi az, ami jó nekem?

– Mi az, ami jól működik,
eddig jól működött számomra?

– Mi az, ami a hasznomra válik?

– Mi az, ami legjobban szolgálja
az érdekeimet úgy,
hogy másokét sem sérti?

– Mire van szüksége
a gyermekemnek?

– Mi az, ami jó neki?

– Mi az, ami jól működik,
eddig jól működött számára?

– Mi az, ami a hasznára válik?

– Mi az, ami legjobban szolgálja
az érdekeit úgy,
hogy másokét sem sérti?

 

Nem szégyen, ha valamit nem tudunk!

Nem leszünk attól kevésbé értékes emberek, ha valamit nem tudunk, és ezt beismerjük. Már csak azért is érdemes ezt belátnunk és bevallanunk, mert így segítséget is kaphatunk. Legyünk nyitottak a tanulásra! Vegyük igénybe azoknak a támogatását, akik ítélkezés helyett segíteni próbálnak ilyen helyzetekben, és amikor nem tudnak valamit, ők is beismerik azt, hajlandóak tanulni is.

A tudatos döntéshozatal

A fentiek mellett fontos tudni és szem előtt tartani azt is, hogy lehetetlen mindig mindenben tökéletesnek lenni, az erre való törekvés csak óriási aggodalmakat, stresszhelyzeteket okozhat. Helyette a felelősségteljes problémamegoldás lehet célravezető. A problémamegoldó modell segítségünkre lehet a tudatos döntéshozatalban.

A problémamegoldó gondolkodás lépései
 
1. A probléma felismerése
Gondoljuk át, hogy mi a valódi probléma!
 
2. A probléma jellemzőinek, lényegének meghatározása
Gyűjtsük össze azokat az információkat, amik szükségesek lehetnek a megoldáshoz!
Pl. Mit tudunk az adott probléma kapcsán?, Mik a kiváltó okok?, Kiket érint?, stb.
 
3. A lehetséges megoldásokra vonatkozó javaslatok kidolgozása
Gyűjtsük össze az összes lehetséges megoldást, ami eszünkbe jut!
 
4. A talált alternatívák közül az optimális, végrehajtható kiválasztása
Vizsgáljuk meg egyenként a lehetséges megoldásokat, azoknak mik a pozitívumai, előnyei és mik a negatívumai, hátrányai! Mérlegeljük ezeket, majd válasszuk ki a legjobb megoldást!
 
5. A megoldás kivitelezése, megvalósítása
Döntsünk a kiválasztott megoldás szerint, illetve valósítsuk meg a kiválasztott megoldást!
 
6. Az eredmények értékelése
Nézzük meg, hogy a megvalósított megoldás jól működött-e vagy sem!
Ha a folyamat nem érte el a kívánt célt, eredményt, térjünk vissza az első lépésre!
 
Ha még ezek után is úgy érezzük, hogy nem tudunk az adott helyzettel megbirkózni, vagy bizonytalanok vagyunk, beszéljünk róla valakivel őszintén, és csak utána döntsünk!

 Tanácsok a gyermekneveléshez

cikk_kep.jpg

Fotó: M. Cs.

Tájékozódás

Ha valaki nem jól működő családban nőtt föl, nem biztos, hogy tisztában van vele, hogy a gyermekfejlődés különböző szakaszaiban mi jellemző, mi várható. Ez kiszámíthatatlanságot, bizonytalanságot adhat a gyermeknevelés terén. Tájékozódjunk! Olvassunk gyermekfejlődésről szóló könyveket! Kérdezzünk családtagjainktól, barátainktól, ismerőseinktől, akikben megbízunk!

Baba-mama klub, szülőcsoport

Érdeklődhetünk a közelben lévő baba-mama vagy szülő kluboknál is. Ezeken a helyeken valószínűleg tudnak segíteni abban, hogy hol érhetőek el többnyire önsegítő szemléletű, szülői készségek erősítését célzó csoportok, klubfoglalkozások.

Családi kupaktanács

Az alkoholbeteg szülő gyermekére jellemző, hogy mivel gyermekkorában sokszor semmibe vették, felnőttként úgy érezheti, hogy nem fontos, amit mond. Szülőként tartsunk rendszeres időközönként családi kupaktanácsot, ahol mindenki elmondhatja a véleményét! Ez segíthet abban, hogy jobban megismerjük gyermekeink gondolkodását, igényeit, vágyait, és ők is azt fogják érezni, hogy fontos a véleményük.

Szeretetteljes családi légkör

Biztosítsunk meleg, szeretetteljes, biztonságos légkört, ahol a gyerekünknek nem kell megkérdőjelezni vagy elnyomni saját érzéseit! Mutassuk ki mi is érzelmeinket, hogy lássa, azok nem szégyellnivalók! Beszéljünk vele az ő érzéseiről is!

Az érzelmi intelligencia fejlesztése segít abban, hogy másokkal meghitt, jó minőségű kapcsolatokat tudjunk kialakítani és fenntartani. Az érzelmi intelligenciába beletartozik saját érzéseink felismerése, kifejezése, szabályozása, illetve mások érzelmi állapotának azonosítási képessége is.
érzelmi intelligencia gyorsteszt

Fontos, hogy merjen kérdezni gyermekünk, ha valamit nem tud vagy elakad. Mondjuk el mi is őszintén, amikor nem tudjuk, mi lenne a helyes megoldás!

Legyenek világos, betartható szabályok, kiszámítható napok! Legyünk következetesek! Tartsuk be ígéreteinket!

 

A sorozat következő része:
Nehezen valósítják meg terveiket az elejétől a végéig

 

Forrás:
L. Stipkovits E. (2015). Szeretettel sebezve, Budapest: HVG Könyvek

Woititz, J. G. (2002).  Alkoholbetegek felnőtt gyermekei, Budapest: Félúton Alapítvány

 

Szerző:
Főfai Alexandra és Néczin Katalin

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!