Az alkoholbetegek családjában felnövő gyerekek felnőttként nehezebben boldogulnak, olyan problémákkal szembesülnek, amelyek hátterében azok az évek húzódnak, amikor szüleik saját szenvedélybetegségükkel küzdöttek, és emiatt a gyermeknevelés nem alakult megfelelően. 2. rész
Forrás: Drogprevenciós Munkacsoport – prevenciós vándorkiállítás – Kis Endre-Soltis Miklós munkája*
Az alkoholbetegek felnőtt gyermekeire gyakran jellemző, hogy gyermekként alkoholbeteg szüleiktől rengeteg olyan ígéretet kaptak, amik nem teljesültek, az előre eltervezett dolgok nem valósultak meg, félbemaradtak. Lényegében nem volt előttük egy olyan hozzáállásminta, ami megmutatta volna, hogyan lehet, hogyan tudják az elképzeléseiket véghezvinni. Nem volt lehetőségük megfigyelni egy folyamatot az elejétől a végéig, és amikor nekik volt valami ötletük, nem kaptak hathatós segítséget annak megvalósításában. Így felnőttként is nehézségekbe ütközhetnek ezen a téren, és gyakran halogatóvá válnak.
Ezek a nehézségek nem tudatlanságból, hanem a tapasztalat hiányából fakadnak, de egyre több tapasztalat szerzésével egyre könnyebb véghezvinni az elképzeléseket.
Egy terv elejétől végéig való megvalósítása egy folyamat, amit ha szisztematikusan, megtervezetten végzünk, sokkal könnyebb kivitelezni. Kezdetben tudni, követni kell a folyamat lépéseit, hogy ne akadjunk el közben. Később ez automatikussá válhat.
A feladatok megvalósításának folyamata
A nap elején gyűjtsük össze aznapi teendőinket, feladatainkat!
Készítsünk munkabeosztást lépésről lépésre!
1. Több feladat esetén rangsoroljunk!
Határidő és fontosság:
Elsőként csoportosítsuk aszerint feladatainkat, hogy mik a legsürgősebbek és legfontosabbak. Ezeket vegyük előre!
Előnye, hogy ha időben be tudjuk fejezni az ilyen típusú tevékenységeinket, nem futunk ki a határidőkből, és a fontos dolgok nem szorulnak háttérbe. Sok stressztől kímélhetjük meg magunkat, nem kell egész nap azon gondolkodnunk, hogy mit kellene még megcsinálnunk.
Leghatékonyabb módszer:
Válasszuk ki, hogy melyik az a módszer, ami a leginkább működőképes számunkra:
– Csináljuk meg először a legnehezebb feladatot, utána már csak könnyebbek lesznek!
Előnye, hogy a kezdeti nehézségeken túllendülve később gyorsabban haladunk.
– Annak álljunk neki először, amit szívesen csinálunk, majd azzal folytassuk, amit kevésbé kedvelünk!
Előnye, hogy a feladatvégzés elkezdéséből adódó akadályokon könnyebben átléphetünk.
– Kezdjünk a legrövidebb idő alatt elvégezhető tennivalókkal!
Előnye, hogy ha több dolgon gyorsan túl vagyunk, nem tűnik majd olyan hosszúnak az előttünk álló lista.
2. Osszuk fel szakaszokra az adott feladatot!
Ha olyan tevékenység előtt állunk, ami összetett, több részből áll (pl. nagytakarítás, lakásfelújítás stb.), osszuk azt szakaszokra!
Gondoljuk végig, hogy egy szakasz kb. mennyi időt vehet igénybe! Szabjunk meg minden egyes szakasznak külön-külön határidőt!
A szakaszok időigényét figyelembe véve határozzuk meg, hogy egy héten hány napon, és naponta mennyi időt fogunk foglalkozni vele! Ha könnyebb úgy belerázódni, az első pár napban csak 5-10 percet szánjunk rá, majd egyre növeljük az időt!
3. Válasszuk ki a számunkra legideálisabb napszakot!
Ha egy hosszabb ideig tartó feladatot (pl. szakdolgozat írás, egy projekt elkészítése stb.) kell megvalósítanunk, figyeljük meg, hogy melyik napszakban tudunk a leghatékonyabban dolgozni rajta (pl. nincsenek zavaró körülmények, frissebbek vagyunk, ráérünk stb.) Törekedjünk arra, hogy mindig ugyanabban az időben végezzük ezt a tevékenységet!
4. Válasszuk ki a számunkra legideálisabb helyszínt!
Gondoljuk át az adott feladat kapcsán, hogy milyen környezetben (pl. nappali, konyha, könyvtár, kávézó stb.) tudunk a legjobban dolgozni, és próbáljuk meg mindig ugyanott végezni munkánkat.
Pótoljuk az elmaradt feladatokat!
Ha hirtelen eszünkbe jut valami, amit elterveztünk, de elfelejtettünk megcsinálni, ha tehetjük, rögtön álljunk neki! Ha gyakran feledékenyek vagyunk, jegyzeteljünk post it-ekre, és ragasszuk ki azokat jól látható helyre!
Pihenjünk!
Amikor úgy érezzük, hogy nehezen tudunk koncentrálni az adott feladatra, pihenjünk, relaxáljunk 5-15 percet, és csak utána folytassuk a feladatot! (A pihenésre fordított időt ne számítsuk bele a feladat elvégzésére szánt időbe!)
Értékeljünk!
A nap végén tekintsünk vissza arra, hogy mivel töltöttük napunkat, hogy miket végeztünk el az eltervezettekből! Ha úgy látjuk, hogy többet vállaltunk be, mint amennyit képesek vagyunk megvalósítani, elvégezni, szervezzük újra a határidőket! Lehet, hogy az tervötletünk teljesen jó, csak nem hagytunk elég időt a befejezésig.
Ha elakadunk, kérjünk segítséget!
Nem szégyen, ha valamit nem tudunk elsőre, az elejétől a végéig, egyedül megvalósítani, vegyük igénybe azoknak a támogatását, akik ítélkezés helyett segíteni próbálnak!
A témakörhöz kapcsolódóan ajánljuk továbbá a hatékony időbeosztásról szóló cikkünket.
Fotó: Főfai Alexandra
Tanácsok a gyerekneveléshez
A gyerekeknek is szükségük van tapasztalatokra ahhoz, hogy képesek legyenek az elképzeléseiket véghezvinni. Előfordulhat, hogy egy gyerek azért nem úgy teljesít az iskolában, mint ahogy képességeinek megfelelően tudna, mert nem látott még senkit elkezdeni és befejezni valamit. Emiatt ne ítéljük el magunkat, változtassunk!
Mutassunk példát!
Ha lehetőségük van gyermekeinknek megfigyelni, hogy egy folyamatot hogyan lehet az elejétől a végéig megvalósítani, abból tapasztalatokat tudnak gyűjteni. Könnyebben boldogulhatnak, ha önállóan kell majd megcsinálniuk valamit.
Válasszuk ki a legjobb módszereket!
A gyerekeknek is meg kell tanulniuk, hogy milyen módszerrel dolgozzanak, mik azok, amik a legcélravezetőbbek számukra, amelyekkel be tudják fejezni feladataikat. Válasszuk ki velük közösen a számukra leginkább működőeket! Iskolai feladatok lebonyolítása, tanulásmódszertannal kapcsolatos kérdések esetében kérhetjük az osztályfőnök vagy olyan tanár segítségét is, aki jól ismeri gyermekeinket.
Készítsünk munkabeosztást lépésről lépésre!
Szervezzük meg a konkrét feladatok elvégzésének egy-egy lépését! Ha a gyerekeinket is bevonjuk ebbe, a saját életük tervezésének részesévé válnak.
Ne állítsunk túlzott követelményeket!
Egy adott feladat kitűzése előtt vizsgáljuk meg, hogy az elérni kívánt cél, ötlet megvalósítható-e, elérhető-e. Vegyük figyelembe a gyerek életkorát, a fejlettségi szintjét, a fizikai és testi adottságait is!
Legyünk támogatóak!
Bátorítsuk, támogassuk gyermekeink próbálkozásait önállóságukat is meghagyva! Válaszoljunk kérdéseikre!
A témában való további ismeretbővítéshez ajánljuk a Tippek a házimunka megszervezéséhez című írásunkat.
Az Alkoholbetegek felnőtt gyermekei cikksorozat első részében arra kerestük a választ, hogy mit tegyünk, ha egy adott szituációban nem tudunk dönteni, ha nem találunk megoldást, mert nem tudjuk, hogy mi lenne a „normális”.
A következő rész Akkor is inkább állítanak valótlanságot, ha ugyanolyan könnyű lenne igazat mondani címmel olvasható.
* A Drogprevenciós Munkacsoport Szabadság, Egyenlőség, Párkapcsolat című vándorkiállítása az addiktológiai problémák szélesebb kontextusát mutatja be, emellett a női jogokról, párkapcsolati erőszakról, prostitúciós célú emberkereskedelemről, másságról, iskolai erőszakról, kortársbántalmazásról és verekedésről szóló képanyagokat jelenít meg. Tárlatszervezéssel kapcsolatos információk: drogprev@gmail.com.
Forrás: Stipkovits E. (2015). Szeretettel sebezve, Budapest: HVG Könyvek Máté Zs. – Nagy T. (szerk.): Információs kiadvány a hatékony időbeosztásról. Pécs: INDIT Közalapítvány Woititz, J. G. (2002). Alkoholbetegek felnőtt gyermekei, Budapest: Félúton Alapítvány https://www.cci.health.wa.gov.au/Resources/Looking-After-Yourself/Procrastination (Letöltve: 2021.01.07.)
Szerző: Főfai Alexandra és Néczin Katalin
