Ma már szinte mindannyiunk zsebében ott lapul az okostelefon, vagy legfeljebb egy karnyújtásnyira van tőlünk. A reggelt az online hírek olvasgatásával kezdjük, a munkahelyen hosszú órákat töltünk a számítógép előtt, este a közösségi média böngészésével zárunk egy hosszú napot. Az internet ilyen módon szinte minden percben jelen van az életünkben. Sok esetben elengedhetetlen eszköz a tanuláshoz, a munkához, a kapcsolattartáshoz. Pontosan emiatt nem könnyű megválaszolni azt a kérdést, hogy mikortól válik túlzottá az internethasználatunk, illetve, hogy beszélhetünk-e egyáltalán függőségről az internethasználattal kapcsolatban.

Fotó: Göde Anna

Elsőként 1996-ban Kimberly Young brit pszichiáter írt internet függőségtől szenvedő kliensről. Azonban az azóta eltelt majd harminc év során rohamos változások következtek be az internet használatában, hiszen ma már szinte mindenki számára elérhetővé vált. Eleinte a használati időtől tették függővé, hogy addikcióról (függőségről) beszélünk-e. Azóta ezt a fajta megközelítést elvetették, továbbá vitatottá vált, hogy egyáltalán függőségnek tekinthető-e. A DSM-5-ben, azaz a mentális zavarok nemzetközi osztályozási rendszerében nem szerepel az internetfüggőség. Mindössze az internetes játék zavar szerepel a „További kutatást igénylő állapotok” című fejezetében, ami a problémás internethasználat egyik specifikus típusának tekinthető.

Mivel a jelenség meglehetősen újkeletű, nincsen egységes álláspont, többféle megközelítéssel is találkozhatunk. Egyes kutatók előtérbe helyezik az internettel való foglalkozás kényszerességét és a használati idő kontrollálásának nehézségét (lásd impulzuskontroll-zavar). Vannak, akik a kóros játékszenvedéllyel való hasonlóságát emelték ki. Egy másik megközelítés kognitív és viselkedéses zavarként tekint rá. A kognitív zavar azt takarja, hogy az egyén saját internet használatát torzultan észleli. Ez történik például, amikor valaki több órás használatot perceknek érez. Viselkedéses zavarról akkor beszélhetünk, ha az internetezés azért válik túlzóvá, mert a negatív érzelmek elől való menekülés eszközévé válik.

Figyelmeztető jelek

Honnan tudjuk, hogy érintettek vagyunk a problémás internethasználatban? Sokféle tünet utalhat arra, hogy az internethasználati szokásaink átlépik normalitás küszöbét, vagyis meghaladják az egészségesség mértékét.

1. Ha a napjaink nagy részét az interneten töltjük. Illetve, amikor épp nem vagyunk internetközelben, akkor is gyakran gondolunk arra, hogy korábban mit csináltunk, illetve mit csinálnánk szívesen a neten.
2. Hosszabban offline töltött időszak után elvonási tüneteket tapasztalunk, mint a szorongás és egyéb negatív érzések, melyeket csak újbóli használattal tudunk enyhíteni. Ez az ördögi kör vezet a kényszeres és nehezen kontrollálható internetezéshez.
3. Még akkor is képtelenek vagyunk csökkenteni az interneten töltött időn, ha fel is ismerjük, hogy problémássá vált, és el is szánjuk rá magunkat, hogy változtatunk rajta. Gyakran nehezen valljuk be azt is, hogy mégis mennyi időt töltöttünk online.
4. Ingerülten reagálunk, mikor internetezés közben megzavarnak minket. Illetve egyéb konfliktushelyzeteket szül a túlzott online tevékenységünk.
5. Emberi kapcsolataink rovására megy az, hogy túlzottan az előtérbe helyezzük az online világot (például kevesebbet találkozunk személyesen barátainkkal, lemondjuk a közös programokat, amikor találkozunk valakivel, akkor is a telefonunkat nyomkodjuk stb.)
6. Hosszú távon az interneten kívüli világ unalmassá válik, egyre inkább az online töltött időt preferáljuk, ami egyszerre izgalmas és kényelmes számunkra.

Demetrovics Zsolt klinikai szakpszichológus és addiktológus, aki munkatársaival kidolgozta a Problémás Internethasználat Kérdőívet, három különböző faktorba sorolta a diagnózishoz szükséges tényezőket. Az első a kényszeres megszállottság, mikor az internethasználat tölti ki valaki gondolatainak nagy részét, és ez rontja az életminőségét. A második az elhanyagolás, ami azt takarja, hogy az egyéb mindennapi tevékenységek háttérbe szorulnak az internetezés miatt. A harmadik a kontrollzavar, az interneten eltöltött idő szabályozásának nehézsége.

Egyelőre nincsen egyértelmű egyezség annak terén, hogy beszélhetünk-e átfogóan problémás internethasználatról, vagy ez mindössze egy médium, amelyen keresztül egyéb függőséget okozó tevékenységeket tudunk végezni. Ilyenek lehetnek a számítógépes játékok, az online kommunikáció, az online szex, az online vásárlás és a sorozatnézés.

Túlzott mértékű internethasználat következményei

A problémás internethasználat az élet sokféle területére kihatással lehet. Gyakori az alvási szokások felborulása és az alvásidő csökkenése. Feltűnő negatív változás figyelhető meg az iskolai vagy munkahelyi teljesítmény terén is. Továbbá hozzájárulhat a személyes kapcsolatok elszegényedéséhez, amennyiben az egyén egyre inkább az online barátait preferálja a való életbeliekkel szemben. Együtt járhat egy általánosabb kiegyensúlyozatlan életmóddal, rendszertelen, egészségtelen táplálkozással, kevesebb testmozgással. A problémás internethasználók között nagyobb mértékben jelentkeznek depresszív és egyéb hangulatzavarok, szorongásos tünetek, továbbá az élettel való alacsonyabb szintű elégedettség is jellemzőbb rájuk.

fotó: Göde Anna

Miért is olyan nehéz abbahagyni az internetezést?

Ahhoz, hogy jobban megértsük, milyen út vezet a hétköznapi internetezéstől odáig, hogy internethasználati zavarról beszéljünk, érdemes megértenünk, hogy mitől olyan erősen függőséget okozó (addiktív) az online világ.

Egyrészről az internet nagyon elterjedt, és nagyon könnyen hozzáférhető. Amiatt, hogy könnyedén elérhető, a stresszes helyzetek elől való elmenekülésnek gyakori módjává válik. Ki ne vette volna elő a telefonját minden különösebb ok nélkül, mert kínosan vagy kellemetlenül érezte magát az adott helyzetben, például, mert nem mert beszélgetést kezdeményezni a körülötte lévőkkel? Azonban a valóság elől az online térbe való menekülés kockázatos, eltorzíthatja a valóságérzékelésünket. Hiszen az interneten ideiglenesen megélhetjük a való életünkből hiányzó kontrollt, azáltal, hogy cselekvőképessé válunk, bármikor bármit vásárolhatunk, akármelyik ismerősünket letilthatjuk stb.

Az internetet játékautomatához, szerencsejátékhoz is hasonlították a kiszámíthatatlansága miatt. A nem kiszámítható megerősítés ugyanis intenzívebb használathoz vezet. Ez történik, amikor váratlanul kapunk egy üzenetet, vagy hirtelen nagy online leárazás kezdődik. A mobiltelefonok is erősen szokásformáló hatásúak, hiszen folyamatos ellenőrzésre késztetnek, újabb és újabb tartalmakhoz adnak hozzáférést, és a könnyen megszerezhető megerősítés forrásai.

Az interneten mégis a társas kapcsolódási lehetőségek a legaddiktívabbak. Nem véletlen, hogy a túlzott internethasználók egyik közös tulajdonsága a közösségi médiumokon való jelenlét. Ebből kifolyólag érdemes beszélni a problémás közösségi média használatról, mint különálló jelenségről. A különféle közösségi oldalak már teljesen szerves részévé váltak a mindennapi kommunikációnknak, főképp a fiatalok körében. Sokan használják időnként túlzó módon, napi több órát eltöltve a közösségi médián, reggel felkelés után egyből az értesítéseket ellenőrizve. Azonban ez önmagában még nem jelenti azt, hogy közösségi média addikcióval állnánk szemben.

Közösségi média addikcióról akkor beszélhetünk, amikor valaki túlzott módon aggódik miatta, nagyon erős motiváció hatja arra, hogy bejelentkezzen ezen platformokra, és olyan sok időt tölt el ezzel, hogy az negatívan hat más közösségi tevékenységeire, munkájára vagy a tanulásra, társas kapcsolataira, a pszichológiai egészségére és jóllétére. Vagyis fontos kiemelni, hogy annyira elveszti a kontrollt, hogy annak ellenére folytatja a közösségi média használatot, hogy az negatív hatással van az élet egyéb területeire.

Főképpen azokra nézve kockázatos, akik a való életben nehezen tudnak másokhoz kapcsolódni, magányosnak érzik magukat, hiszen ők azt élhetik meg, hogy az interneten végre egy közösséghez tartozhatnak. Ráadásul az internetes beszélgetés kevesebb szorongást vált ki belőlük, mivel nagyobb kontrollérzetük van felette. Nyitottabbá válnak és szabadabban mernek kommunikálni a fizikai jelenlét hiánya és a névtelenség miatt. A közösségi média használat kezdetben oldja a depresszív tüneteket hála a kapcsolódás érzésének, azonban hosszú távon hozzájárulhat az egyedülléthez azáltal, hogy egyre kevesebb időt töltenek való életbeli kapcsolataikkal. „A technológia összeköt minket, de ugyanakkor el is választ minket egymástól.” (Sheryl Turkle)

Az alacsony önértékelés is veszélyeztető tényezője a közösségi média függőségnek. Hiszen akik negatívabb énképpel rendelkeznek, azok nagyobb eséllyel kapcsolják össze a kapott like-ok és követők számát a sikerérzettel, ami rövid távon növeli az önbecsülésüket. A közösségi médián megosztott tartalmakkal viszonylag könnyedén juthatunk nagyon nagy mennyiségű megerősítéshez, hasonlóan a drogokhoz, mivel mindkettő megnöveli a dopamin szintet. A dopamin az agy jutalmazó rendszerében felszabaduló hormon, mely örömérzetet okoz. Boldogsághormonnak is nevezik. Továbbá azt is megfigyelték, hogy erős jutalmazó hatással bír az, amikor önmagunkról beszélünk. És mivel a közösségi médiumokon megosztott tartalmaknak nagyjából 80%-a saját magunkról szól (ez kb. kétszer annyi, mint ami a hétköznapi beszélgetésekben hangzik el), még intenzívebb pozitív megerősítéssel jár az online önfeltárulkozás.

Továbbá hozzájárul még a problémás közösségi média használathoz a kimaradástól való félelem is. Ez a modernkori jelenség az attól való szorongás, hogy kimaradunk valamilyen izgalmas eseményből, ami éppen máshol, másokkal történik. Ezt az érzést főképpen a különféle eseményekről megosztott posztok áradata váltja ki. A szorongás is egyfajta kényszeres ellenőrzéshez vezet, amit az a motiváció hajt, hogy folyamatosan képben kell lennünk azzal, hogy mások éppen mit csinálnak.

A fiatalok, mint veszélyeztetett korosztály

Magyarországi kutatás szerint a 15-16 évesek jelentősen többet használnak okoskészülékeket, mint a 19 évnél idősebbek. A kamaszkorra jellemző a bizonytalan identitás, erőteljes gátlások,  hiányos megküzdési mechanizmusok, a kortársaktól való visszajelzés fontossága, továbbá a pozitív eseményekre az agy ebben az életszakaszban reagál a legintenzívebben.  Ezen jellemzők kifejezetten fogékonyakká teszik a kiskamaszokat az online világ és közösségi média intenzív használatára, hiszen ilyen módon könnyebben keresgélhetik, hogy kik és milyenek ők, miközben kapcsolódni tudnak és intimitást élhetnek át.

Fontos megjegyezni, hogy a gyerekeknél mutatkozó túlzott internethasználat erős negatív következményekkel járhat. Az egyharmada azon gyerekeknek, akik több, mint három órát töltenek közösségi médián rossz mentális egészségre utaló tüneteket mutatnak. Továbbá erősebb szociális szorongás, negatívabb testkép, alacsonyabb másokkal való együttérzés figyelhető meg azon kamaszoknál, akik szokásszerűen használják a közösségi média oldalakat.

Mit tehetünk, ha azt vesszük észre, hogy saját, gyerekünk vagy párunk internethasználata túlzóvá vált?

Hozzunk családtagjainkkal közösen olyan szabályokat, melyeket, ha következetesen betartunk hétköznapjaink során, jó szokásainkká válhatnak.

fotó: Göde Anna

Ilyenek lehetnek például az alábbiak: 

1. Legyenek olyan különleges események, amikor teljesen kikapcsoljuk a telefonunkat!
2. Mikor egy fontosabb feladatra fókuszálunk, legyen a telefon kikapcsolva, vagy tőlünk távol lenémítva!
3. Amikor másokkal együtt ebédelünk, vacsorázunk, ne legyen ott a telefon az asztalon, némítsuk le és tegyük el a táskánkba!
4. Ne aludjunk úgy a telefonunk közelében, hogy az értesítések be vannak kapcsolva, lehetőleg hagyjuk inkább egy másik helyiségben!
5. Nevezzünk ki olyan napszakot, amikor egyáltalán nem használjuk a telefonunkat (például étkezés közben)! Időnként megpróbálhatunk egy-egy teljes napot is a digitális eszközeink nélkül tölteni, helyette szervezhetünk például közös családi programot.
6. Kapcsoljuk ki az értesítések hangját!
7. Alakítsunk ki technológia mentes helyeket az otthonunkban (például étkező, fürdőszoba)!
8. Inkább hívjuk fel a barátainkat ahelyett, hogy chatelnénk velük!
9. Szabadidőnkben végezzünk minél több offline tevékenységet: találkozzunk barátainkkal, gyakoroljuk hobbijainkat!

Azok számára, akik már internethasználati zavarban szenvednek, Young az alábbi stratégiákat tartja fontosnak annak érdekében, hogy normalizálni tudják a használatot:

1. Figyeljük meg viselkedési szokásainkat, annak érdekében, hogy jobban megértsük, mikor, milyen szituációban internetezünk!
2. Használjunk külső fékeket, például szóljon egy emlékeztető bizonyos időnyi használat után!
3. Állítsunk fel célokat és időkereteket, amik meghatározzák, hogyan tudjuk fokozatosan csökkenteni az internethasználatunkat! Eleinte törekedjünk gyakori, de rövidebb időtartamok beiktatására!
4. Írjunk emlékeztető kártyákat, amik az eszünkbe juttatják a negatív következményeket!
5. Írjunk személyes leltárt olyan tevékenységekről, amiket korábban szívesen műveltünk, és ha még most is vonzónak találjuk valamelyiket, internetezés helyett végezzük újra azt!

Ha az internet használatunk nem is tartozik a problémás kategóriába, akkor is érdemes jobban odafigyelnünk rá. Egy tudatosabb felfogás, és pár apró szokás bevezetése a hétköznapokba mindenki számára segíthet egy egészségesebb technológiával való kapcsolat kialakítására. Hiszen az internet számos fantasztikus lehetőséget kínál számunkra, azonban csak addig tudjuk ezeket ténylegesen élvezni, amíg a mi kezünkben van a kontroll, és nem az okoseszközeink irányítják a mindennapjainkat.

 

 

Felhasznált irodalmak:

Andreassen, C. S. (2015). Online Social Network Site Addiction: Comprehensive Review. Current Addiction Reports, 2(2), 175–184. https://doi.org/10.1007/s40429-015-0056-9

Brand, M., Young, K. S., Laier, C., Wölfling, K., & Potenza, M. N. (2016). Integrating psychological and neurobiological considerations regarding the development and maintenance of specific Internet-use disorders: An Interaction of Person-Affect-Cognition-Execution (I-PACE) model. Neuroscience & Biobehavioral Reviews, 71, 252–266. https://doi.org/10.1016/j.neubiorev.2016.08.033

Burns, K. S. (2017). Social media: A reference handbook. ABC-CLIO. http://archive.org/details/socialmediarefer0000unse

Carlisle, P. A. (2017). Nomophobia: A rising trend in students. CreateSpace Independent Publishing Platform. http://archive.org/details/nomophobiarising0000carl

Demetrovics, Z. (2021). Az addiktológia alapjai I. Akadémiai Kiadó. DOI: 10.1556/9789634546764

Demetrovics Z. (2021). Az addiktológia alapjai IV. (Kun B., Szerk.). Akadémiai Kiadó. https://mersz.hu/demetrovics-kun-az-addiktologia-alapjai-iv

Demetrovics, Z., Szeredi, B., & Nyikos, E. (2004). A Problémás Internethasználat Kérdőív bemutatása. PSYCHIATRIA HUNGARICA, 19(2), 141–160.

Hilliard, J. (2023). Social Media Addiction. Addiction Center. https://www.addictioncenter.com/drugs/social-media-addiction/

James, S. (2023). Internet Gaming. APA Blog. https://www.psychiatry.org:443/patients-families/internet-gaming

Perdew, L. (2015). Internet addiction. Essential Library. http://archive.org/details/internetaddictio0000perd

Pikó B., & Kiss H. (2019). Az okostelefon- és közösségimédia-használat néhány sajátossága egy fiatalok körében végzett online felmérés alapján. Információs Társadalom, 19(1), 108. https://doi.org/10.22503/inftars.XIX.2019.1.5

Szemelyácz, J. (2019). Internetaddikció. Pannonhalmi Szemle, 27(2), 53–63.

 

 Szerző: Göde Anna