Cikkünk első felében a túlzásba vitt felelősségteljességről esett szó, most pedig a felelőtlenség és a halogatás okait járjuk körül, és hogy melyek azok a módszerek, amik segíthetnek felülkerekedni ezeken.
Felelőtlenség és halogatás
Felelőtlenné válhat az a személy, akiben valami miatt igen nagymértékű félelemérzet, szorongás alakul ki a teljesítményekkel kapcsolatban. Elutasítja a túlteljesítő mintát, gyakori, hogy halogatni fog. A halogatás viszont tovább fokozza a szorongást, ami újabb időhúzást eredményezhet. Mikor már oly mértékben feltorlódnak a tennivalók, hogy tanácstalan, hogyan oldja meg azokat, lefagy. Jellemzővé válik a konfliktuskerülő magatartás és az önmarcangolás, mely kiégéshez vezethet.
Fotó: Néczin Katalin
A teljesítményekkel szembeni félelemérzetnek, a halogatásnak számos oka lehet egy szenvedélybeteg családban nevelkedett ember életében, ilyenek lehetnek az alábbiak:
Bizonytalanság
Nem tudja, hogy kell megoldani egy bizonyos feladatot az elejétől a végéig. Ijesztő számára annak nagysága, bonyolultsága. – Az alkoholbeteg szülők gyermekei előtt gyakran nincs olyan minta, amiből megtanulhatták volna, hogy kell valamit megtervezni, végrehajtani.
Nem mer segítséget kérni
Szégyelli, ha a másik fél számára kiderül, hogy nem tud valamit. Úgy gondolja, hogy azt fogják hinni róla, hogy tehetségtelen, illetve, hogy nem is olyan jó abban, amit csinál. – Az alkoholbeteg szülők gyermekeire jellemző, hogy egy-egy probléma kapcsán nem kérnek segítséget, mert szégyellik a szüleik szenvedélybetegségét, és az ezzel járó káoszt. Úgy látják, hogy a kortársaik élete, családja más, mint az övéké. Felnőttkorukra is fontosabb marad a „minden rendben van” látszatának fenntartása.
Felelősségvállalástól való félelem
Elkerüli a kockázatot, hogy ne kelljen szembenéznie az esetleges negatív következményekkel és a nehéz feladatot kísérő kellemetlen érzésekkel. – Az alkoholbeteg szülők gyermekei gyakran rengeteg kritikát kapnak szüleiktől, egy idő után saját maguk is elhiszik, hogy ami rosszul teljesül, az az ő hibájuk, ami jól sikerül az pedig természetes vagy véletlen, nem bíznak a képességeikben.
Tökéletességre törekvés
Úgy gondolja, hogy ha nem tud valamit tökéletesen megcsinálni, akkor inkább nem is áll neki. – Az alkoholbeteg családokban élő gyerekek gyakran végeznek el felnőttes feladatokat. Egyrészt, mert valakinek meg kell csinálni, ameddig a szülők saját szenvedélybetegségükkel vannak elfoglalva, másrészt, mert vágynak az elismerése, ezért szolgálatkészek. Gyakori, hogy úgy érzik, nem elég, amit csinálnak, megfelelési kényszer jellemzi őket.
Rossz időbeosztás
Amikor valakinek feltornyosulnak a tennivalói, hirtelen túl sok mindennel áll szemben, nincs ideje semmire. – Az alkoholbeteg szülők gyermekeire jellemző, hogy bizonytalan, labilis környezetben nőnek fel, ahol nincs kiszámítható napirend, hiányzik a feladatok tudatos megtervezése, ezek csak a viszonylag problémamentes időszakokban jellemzőek.
Negatív lelkiállapot
Ideges, szorong, aggódik, búskomor, ezért nem érez magában erőt, hogy elkezdjen valamit, illetve nem látja át, hogy meg tud-e birkózni az adott feladattal. – Azoknál a gyermekeknél, akik „láthatatlanok” szenvedélybeteg szüleik számára, gyakori az érzelmi biztonság hiánya, a magányosság, a „felesleges vagyok” érzése. Ezek hosszú távú fennállása különböző negatív lelki állapotokat váltanak ki.A halogatás nem egyenlő a lustasággal. A halogató ember általánosságban csinál valamit, hogy teljen az idő, de arra nem tudja magát rávenni, hogy az adott feladatnak álljon neki. Például átrendezi a lakást, lomtalanít, másoknak segít, játszik, nézelődik az interneten stb. Ha ez már hosszabb idő óta fennáll vagy rendszeres, bűntudata lesz. Ugyanez történik akkor is, ha valaki olyan lelkiállapotban van, hogy nem képes elkezdeni a feladatokat. A lelkiismeretfurdalást ingerlékenység, negatív stresszreakciók kísérhetik, az illetőnek csökkenhet az önbizalma, vagy másokat kezdhet el hibáztatni kudarcaiért. Ez mind tovább erősíti a halogatást.
„Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj’ isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég…
Közbevágott Pató Pál úr:
“Ej, ráérünk arra még!”
Petőfi Sándor: Pató Pál úr
Mit tehetünk annak érdekében, hogy megállítsuk a halogatást és felelősségteljesebben tudjuk elvégezni feladatainkat?
Erő kellhet, hogy akarjunk valamit csinálni, és ahhoz is, hogy egy konkrét feladatot elvégezzünk. A motivációnk növelésével ösztönözhetjük magunkat a cselekedetek végrehajtására. Mindenki számára más az, ami energiát adhat.
Figyeljük meg, elemezzük önmagunkat, viszonyulásainkat az alábbiak szerint!
– Gyűjtsük össze erősségeinket! Milyen pozitív tulajdonságaink vannak, melyek azok a dolgok, amikben jók vagyunk, milyen sikereket értünk el eddig?
– Gondoljuk végig, hogy mik azok, amiket szívesen csinálunk! Ezekhez milyen lehetőségeink vannak? Segítségünkre lehet, ha nyomon követjük azokat a tevékenységeinket, amikor jól érezzük magunkat. Ilyen helyzetekben jegyezzük fel a következőket:
- Mit csináltunk?
- Hol voltunk?
- Kivel voltunk?
- Milyen napszak volt?
– Gyűjtsük össze a gyenge pontjainkat és az erősségeink által próbáljunk javítani rajtuk!
– Nézzünk szembe azokkal a dolgokkal, amiktől félünk! Előre keressünk az esetlegesen felmerülő nehézségekre, problémákra lehetséges megoldásokat, hogy amikor egy adott feladat végrehajtása során aggódni kezdünk, tovább tudjunk lépni!
Gondolkodjunk pozitívan!
Az önmeggyőzés, a valamiben való hit erővel bír, akár negatív, akár pozitív értelemben. A negatív gondolatok negatív érzelmi állapotokhoz vezetnek, melyek szerepet játszanak a stresszbetegségek, a szorongás, a depresszió kialakulásában. Az optimista gondolkodás ugyanannyi energiát igényel, mint a pesszimista hozzáállás. Az esetlegesen felmerülő kedvezőtlen helyzetek során a bizakodás, a jó várása, az örömteli dolgok észrevétele, a pozitív érzések kimondása sokkal hasznosabb és előbbre vihet.
– A gyenge teljesítmény elkerülése helyett koncentráljunk a feladat megértésére, végrehajtására és saját fejlődésünkre!
– Gondoljunk arra, hogy milyen jól fogjuk érezni magunkat, ha megoldottuk a feladatot! Ez sokkal kellemesebb, mint a halogatás miatti szorongás.
Tűzzünk ki kisebb célokat!
– Növelni tudjuk önértékelésünket, ha jövőbeli célokat, terveket tűzünk ki önmagunk számára, mivel az hajtóerőt és motivációt nyújt a cselekvéshez. Gondoljuk át, hogy mit szeretnénk elérni a közeli és a távoli jövőben, és hogy ehhez milyen lépéseket kell megtennünk! A felkészültséget kívánó feladatok által, ahol a megoldáshoz próbára kell tenni a képességeinket, sikerélményeket érhetünk el. Ezáltal erősödik az önbizalmunk is.
– A nagyobb, nehezebben véghezvihető célokat bontsuk fel részfeladatokra, így lépésről lépésre tudunk haladni a megvalósítás felé. Ezáltal nem tűnnek olyan ijesztőnek és kivitelezhetetlennek.
Végezzünk olyan tevékenységeket, melyek motiváló erővel hatnak!
A különféle ösztönző dolgok hatással vannak egymásra, erősítik a másikat, összegződnek, általuk sikerélményeket élhetünk át. Válasszuk azokat, melyeket szívesen végzünk! Lehetőség szerint próbáljunk olyanokat keresni, amelyek a fejlesztő, a teremtő, a kapcsolati és az önzetlen cselekedeteket egyaránt lefedik!
Fejlesztő tevékenységek: Önmagunk növekedésére szolgálnak, bizonyos területen nő a tudásunk, szélesedik a látókörünk. Ilyen foglalatosságok lehetnek például: a tanulmányok végzése, a különböző képességek fejlesztése, a sportolás, az egészségtudatos életmód, a rekreáció stb.
Teremtő, létrehozó tevékenységek, melyek által hátrahagyunk valamit: Az önmagunk által létrehozott, saját készítésű dolgokat a befektetett munka miatt sokkal inkább a sajátunknak érezzük, így jobban élvezhetjük az ezekkel való fáradozás folyamatát is. Az alkotás, az új dolgok létrehozása növeli teljesítménymotivációnkat, fejleszti kreativitásunkat. Ilyen tevékenységek lehetnek például: a kertészkedés, a dekorálás, a tanítás, az írás, a barkácsolás, a képzőművészeti foglalatosságok stb.
Emberi kapcsolatokat építő tevékenységek: Köztudomású tény, hogy az ember társas lény. A valahová való tartozásra, a jelentőségteljesség érzésére, arra, hogy számít, mindenkinek szüksége van. A családdal, barátokkal, munkatársakkal ápolt támogató kapcsolatok, a tőlük kapott hiteles visszacsatolások ösztönző hatással bírnak. Mindezeken túl, ha olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akiknek hasonló a jövőképük, a céljaik, a csoportos motiváció révén hatékonyabbak lehetünk egy-egy feladat kapcsán. Hogy valaki milyen magas célokat tűz ki maga elé, azt nagyban befolyásolja azoknak a csoportoknak a normái, amikbe beletartozik.
Önzetlen cselekedetek: A nem magunkért, hanem a környezetünkért végzett tettek, a másokon, másoknak való segítés boldogságérzéssel járnak és kedvező egészségügyi hatásokat eredményeznek.
Ha kimerülünk, töltsük fel az energiaraktárainkat!
Amikor úgy érezzük, hogy nehezen tudunk koncentrálni az adott feladatra, szánjunk időt a feltöltődésre, és csak utána folytassuk a munkát!
- Sétáljunk 10-15 percet a friss levegőn!
- Aludjunk 15 percet, ha van rá lehetőségünk!
- Mozgassuk át izmainkat!
- Igyunk egy pohár vizet, teát vagy együnk gyümölcsöt!
- Válasszunk étkezésekkor energetizáló hatású ételeket! Ilyenek például a zabpehely, a bab, a tojás, az édesburgonya, a diófélék, a magvak, a banán stb.
- Relaxáljunk!
Az alábbi témakörökkel, melyek a fentiekhez hasonlóan a teljesítményszorongás, a halogatás, a problémakerülés hátterében állhatnak, korábbi cikkeinkben foglalkoztunk:
Nem tudjuk, hogy mi lenne a normális.
Bizonytalanok vagyunk, hogy hogyan kezdjünk neki, hogyan vigyünk végig egy munkafolyamatot.
Negatív lelkiállapotunk miatt nem érzünk magunkban elég erőt ahhoz, hogy bármibe belekezdjünk. Úgy gondoljuk, hogy összecsaptak a fejünk felett a hullámok.
Mit tehetünk gyermekeink pozitív fejlődése érdekében?
Ha gyermekeinket bevonjuk a különböző ház körüli teendőkbe, és azokban aktívan részt is vesznek, olyan fontos készségeket sajátíthatnak el, melyek nagyban hozzájárulnak fejlődésükhöz és könnyebb boldogulásukhoz. Amellett, hogy ügyesebbé, felelősségteljesebbé, önállóbbá válnak, képesek lesznek tudatosan tervezni, hatékonyabb lesz az időbeosztásuk is. A témával A viták a ház körüli teendőkről című cikkünkben foglalkoztunk részletesen.
Az Alkoholbetegek felnőtt gyermekei cikksorozat előző részei:
Találgatják, hogy mi a normális
Nehezen valósítják meg terveiket az elejétől a végéig
Akkor is inkább állítanak valótlanságot, ha ugyanolyan könnyű lenne igazat mondani
Kíméletlenül ítélik meg önmagukat
Nagyon komolyan veszik önmagukat
Nehézségekkel küszködnek a bensőséges kapcsolatok terén
Túlzóan reagálnak az olyan változásokra, amelyeket nem irányíthatnak
Akik túlzó mértékben vágynak elismerésre és megerősítésre
Úgy érzik, mások, mint a többi ember
Akik nagyon felelősségteljessé vagy nagyon felelőtlenné válnak 1.
A következő rész „Akkor is hűségesek, ha hűségüket nem érdemlik meg” címmel lesz olvasható.
Forrás: Bagdy Emőke (2013). Pszichofitness – kacagás, kocogás, lazítás, Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem – L’Harmattan Kiadó Ariely, D. (2017). Motiváció, Budapest: HVG Könyvek Fodor L. (2007). Fejezetek a motivációkutatásból, Budapest: Gondolat Kiadó Demetrovics Zs. – Kun B. (2010). Az addiktológia alapjai IV. Viselkedési függőségek, Budapest: ELTE Eötvös Kiadó Kft. Ludwig, P. (2012). Vége a halogatásnak, Budapest: Centrál Könyvek Woititz, J. G. (2002). Alkoholbetegek felnőtt gyermekei, Budapest: Félúton Alapítvány
Szerző: Néczin Katalin
