Az alkoholbetegek családjában felnövő gyerekek felnőttként nehezebben boldogulnak, olyan problémákkal szembesülnek, amelyek hátterében azok az évek húzódnak, amikor szüleik saját szenvedélybetegségükkel küzdöttek, és emiatt a gyermeknevelés nem alakult megfelelően. 10. rész

 

Mint ahogy az ember egyedi, megismételhetetlen, nincs két teljesen egyforma család sem. Mindegyiküknek megvannak a saját jellegzetességei, szokásai, melyek folytonosan, az őket ért külső és belső hatásoknak megfelelően alakulnak, változnak. Mindemellett vannak olyan funkcióik, amik a családtagok támogató és értékátadó rendszereként működhetnek. Azáltal, hogy a családnak van egy kialakult képe a világról, észrevétlenül is befolyásolja, hogy a tagjai milyen értékeket tartanak fontosnak. Visszajelző, útmutató rendszer, mely véleményt nyilvánít, így az identitás, az önértékelés, az énkép forrása. Elfogadó, támogató szerepével, és hogy biztosítja a rekreáció, a pihenés, a feltöltődés lehetőségét, fokozza az érzelmi teherbírást, a krízishelyzetekben való könnyebb boldogulást. Ezek akkor tudnak hatékonyan működni, ha élő viszony van a generációk között. Fontos, hogy a családtagok felelősséget érezzenek egymás iránt, a kapcsolatok kölcsönösségen alapuljanak. Továbbá, hogy az egyes családtagokat egyedi, önálló személyiségként kezeljék, vegyék figyelembe az egyéni szükségleteiket, érzéseiket, és érdeklődéssel, nyílt, érthető kommunikációval forduljanak hozzájuk. /G. Caplan alapján/ Teljesítményeiket megfelelő jutalmazással vagy büntetéssel minősítsék. Az alkoholbeteg családokban ezen jellemzők a szerhasználat hátterébe húzódnak.

A családi titkok mélyen befolyásolhatják a családtagok életét. A titok tartalma, az, hogy kik a szereplői, hogy kik tudnak róla, erőteljes hatással bírhat. Lehet összekötő szerepe, lehet örömteli (pl. egy születésnap megszervezése), de szégyent és bűntudatot is teremthet. Leggyakoribbak az ún. tabutitkok, amikről nem illik, nem szokás beszélni, vállalhatatlannak tűnnek, megaláztatással, megbélyegzéssel járhatnak. Ilyen többek között a családban előforduló alkoholbetegség is. A családtagok a külvilág felé úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, ráadásul egymás között sem beszélnek erről. Nincs őszinte, nyílt kommunikáció, jellemző a bizalmatlanság, a félelem. A gyerek érzi a problémás élethelyzetet, de lojális a szülőkhöz, emellett szégyenérzete van, ezért ő is titkolózik. Ez elszigetelheti a kortársaitól, a beilleszkedés is nehézséget okozhat számára. Mindezt erősítheti annak felismerése, hogy a többiek szülei máshogy viselkednek, mint az övéi, ezáltal ő is másnak kezdi érezni magát. Az is előfordul, mikor a család zár be annyira, hogy ne jusson ki információ, hogy szigorú ellenőrzés alatt tartja a tagjait. Például a gyerek nem barátkozhat senkivel, nem mehet közösségi rendezvényekre, osztálykirándulásra.

Az a gondolat, hogy kívülállók vagyunk, nem tartozunk sehová, rendkívül megnehezítheti a másokkal való kapcsolatteremtést. Alacsony önértékelést és megküzdő-képességet eredményezhet. A befelé forduló gyerekeknél a visszahúzódás, a passzivitás, a kifelé fordulóknál pedig a deviáns csoportokhoz való csatlakozás a jellemzőbb.

  

Mit tehetünk, ha felnőttkorunkra is elszigeteltnek érezzük magunkat?

 

 Nem vagyunk teljesen egyformák

Voltaképpen minden ember tudja jól, hogy egyetlen egyszer, unikumként jött a világra, és semminemű véletlen másodszorra ilyen csodálatosan tarka sokféleséget nem ötvöz olyan egyeddé, amilyen ő…

Nietzsche, F.

Azt, hogy mások vagyunk, mint a többi ember, próbáljuk meg ne hátrányként, hanem előnyként értelmezni! Egyediségünk abból adódik, hogy nincs a világon egy tökéletesen ugyanolyan személy, mint amilyenek mi vagyunk. Gondoljunk csak bele, még az azonos családban nevelkedett, szinte ugyanazokat a hatásokat átélt testvérpár is más-más jellemvonásokkal, érdeklődési körrel rendelkezik.

Gyűjtsük össze azokat a pozitív tulajdonságainkat, amikre büszkék vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy személyiségünk fontos összetevői!

Fotó: Főfai Alexandra

 

Mindenki ugyanolyan, csak másképp?

Mindazon túl, hogy az ember páratlan és megismételhetetlen, mégis csak egy társas lény, akinek szüksége van arra, hogy valahová tartozzon. Például ezért is csatlakozik már gyermekkorában különböző zenei irányzatoknak, stílusoknak megfelelő szubkultúrákhoz. Fontos tudatosítanunk, hogy bár mindannyian különbözőek vagyunk, mégis számos közös tulajdonsággal rendelkezünk, hasonló minták szerint éljük az életünket. Még azokkal az embertársainkkal is fedezhetünk fel azonosságokat, akiket nem is ismerünk. Ameddig iskolatársainkat, kollégáinkat nem választhatjuk meg, lehetőségünk van arra, hogy olyan társaságok tagjai legyünk, ahol jól érezzük magunkat.

Keressünk érdeklődésünknek megfelelő társas elfoglaltságokat, ahol velünk egyforma irányultságú emberekkel találkozhatunk! Például csatlakozzunk klubokhoz (társasjáték, kertészeti, főző, irodalmi stb.), menjünk csoportosan végzett edzésekre, túrákra, tanfolyamokra! Ha észrevesszük, hogy több ember is van a környezetünkben, akit olyasmi dolgok érdekelnek, mint minket, a közösséghez való tartozás érzése is erősödhet bennünk.

 

Bensőséges kapcsolatok kialakítása

Ezzel a témával az alábbi cikkünkben foglalkoztunk részletesen.

 

Nehézségünket fordítsuk pozitív erőforrásunkká!

Csatlakozhatunk ACA (Adult Children of Alcoholic = alkoholbetegek felnőtt gyermekei) csoporthoz. Itt alkalmunk van érzéseink, gondolataink olyan közegben való megfogalmazására, ahol azonos problémákkal küzdő emberekkel kerülhetünk kapcsolatba. Mások meghallgatásával, történeteink, megküzdési stratégiáink megosztásával nemcsak tanulhatunk, hanem többek segítségére is lehetünk.

 

Amikor elbizonytalanodunk, és úgy érezzük, hogy mások vagyunk, mint a többi ember, az adott helyzetben nem tudjuk, mi lenne a „normális”, jusson eszünkbe, hogy ez egy szubjektív fogalom, viszonyítás kérdése. Vagyis az aktuális szituáció normalitásának megkeresése helyett inkább azt vizsgáljuk meg, hogy mi a legelőnyösebb saját magunk, illetve a hozzánk közel álló, illetve más érintett személyek számára!

 

Az Alkoholbetegek felnőtt gyermekei cikksorozat előző részei:

 Találgatják, hogy mi a normális

Nehezen valósítják meg terveiket az elejétől a végéig

Akkor is inkább állítanak valótlanságot, ha ugyanolyan könnyű lenne igazat mondani

Kíméletlenül ítélik meg önmagukat

Nehezen tudnak szórakozni

Nagyon komolyan veszik önmagukat

Nehézségekkel küszködnek a bensőséges kapcsolatok terén

Túlzóan reagálnak az olyan változásokra, amelyeket nem irányíthatnak

Akik túlzó mértékben vágynak elismerésre és megerősítésre

 A következő rész „Vagy nagyon felelősségteljessé vagy nagyon felelőtlenné válnak” címmel lesz olvasható.

 

 

Forrás:

Balogh K. (2018). Titkok a családban és a családterápiában in: Pannonhalmi Szemle – 26. évf. 4. sz.

Gerebenics-Szín R. (2019). Krízishelyzetek a családban I. in: Mentálhigiénés családkonzulens tankönyv, Gyula: Gál Ferenc Főiskola Egészség- és Szociális Tudományi Kar

Orvos-Tóth N. (2018). Örökölt sors. Budapest: Kulcslyuk Kiadó

Tóth B. (2017). Sorsunk rejtett mintázata. Budapest: Kairosz Kiadó

Woititz, J. G. (2002). Alkoholbetegek felnőtt gyermekei. Budapest: Félúton Alapítvány

 

 

Szerző:

Főfai Alexandra és Néczin Katalin