Az alkoholbetegek családjában felnövő gyerekek felnőttként nehezebben boldogulnak, olyan problémákkal szembesülnek, amelyek hátterében azok az évek húzódnak, amikor szüleik saját szenvedélybetegségükkel küzdöttek, és emiatt a gyermeknevelés nem alakult megfelelően. 3. rész
Forrás: Drogprevenciós Munkacsoport – prevenciós vándorkiállítás – Kis Endre-Soltis Miklós munkája*
Amikor szerhasználó van egy családban, attól minden családtag szenved. A folyamatos aggódás, bűntudatérzés mellett megjelenik a külvilág előtti titkolózás, a családtagok még egymás között is ritkán nyílnak meg és beszélik meg a problémát. Többnyire rejtegetik, letagadják az alkoholbetegséget, ezzel próbálva fedezni a szenvedélybeteg családtagot, illetve fenntartani annak látszatát, hogy minden rendben van. Gyakran elzárkóznak a külvilágtól. A gyerekek nem mernek osztálytársakat, barátokat hívni otthonukba, nehogy kitudódjon az igazság, rendszerint ők is folyamatos titkolózásban élnek, érzéseiket sem mutatják ki mindig.
A hazugság nemcsak a tagadásban, hanem az aktív alkoholbeteg szülő részéről a sokszor be nem váltott ígéretekben is jelen van. A gyermek számára a mondott szó, az igazság egy idő után jelentéktelen lesz, értékét veszti.
Gyakori, hogy a gyerekek saját szüleikké válnak azáltal, hogy helyettük, értük kényszerülnek felelősséget vállalni. A valóság és a valótlanság rendszeresen összemosódik a család életében. A gyermekek mindezek miatt inkább élnek egy elképzelt világban, mint azokban a borzasztó hétköznapokban, amikről egyébként se beszélhetnek senkinek. Ez kényelmesebb és előnyösebb, mint az igazság. A szenvedélybeteg szülők kiszámíthatatlan reakciói miatt sokszor nekik is kifizetődőbb hazudni, mint igazat mondani.
Ezt a megszokott, mondhatni berögzült rossz szokást az alkoholbeteg szülők gyerekei tudattalanul vihetik magukkal a felnőttkorukba is, mivel olyan környezetben nőttek fel, ahol a valótlanság természetes, mindennapos jelenség volt. A hazugság oka az alkoholbeteg családtag(ok)ért vállalt túlzott felelősségvállalás mellett a saját magukért történő felelősségvállalás elkerülése is. Ez összefügg azzal, hogy kíméletlenül ítélik meg önmagukat. Nehezen fejezik ki, mondják ki érzéseiket, sokkal erősebbnek akarnak látszani, mint amilyenek valójában.
Aki egyszer is szorongott életében, szégyellte magát, reszketett a pániktól, a dühtől, akit már megrázott a féltékenység, üvöltésre késztetett a fájdalom, az tanúságot tehet a belső valóság kőkemény igazságáról.
/Popper Péter/
Füllenteni, hazudni mindenki szokott, annak megítélése és mérlegelése mindig a konkrét esettől függ. Ha előreviszi a probléma megoldását úgy, hogy abból senkinek semmi hátránya nem származik, akár hasznos is lehet. Az ún. bagatell hazugságok a hétköznapi életünk részei, ezek az olyan nem őszinte megnyilvánulások, amivel nem ártunk senkinek. Pl. mikor valaki rálép a lábunkra, és azt mondjuk, hogy „Semmi baj.”, közben egészen mást gondolunk.
Hazudhatunk félelemből, mert el akarunk menekülni valami elől, hiúságból, érdekből, de élvezetből is. Előfordul, hogy elhallgatunk valamit, eltúlozunk, elferdítünk tényeket, manipulálunk, becsapunk, félrevezetünk, megtévesztünk valakit, kitalálunk dolgokat, amik nem, vagy nem egészen úgy történtek meg.
Baj akkor van, ha amit mondunk, annak szándéka rosszindulatú, romboló hatású, másoknak kárt okozunk vele, vagy magunkat csapjuk be. Illetve, ha nem tudjuk meghúzni a határt, és egyre több helyzetben alkalmazunk bűntudat nélkül őszintétlenséget, hazugságot, és ez életünk részéve válik.
Miért éri meg igazat mondani?
– Egy hihető hazugság sokszor nagy előkészítést, felkészülést igényel, ez rengeteg időt és energiát emészt fel.
– Ha valaki rendszeresen valótlanságot állít ugyanarról a dologról, egy idő után összekeveri a fantáziát és a valóságot. Ettől a zűrzavartól tudattalanul úgy szabadul meg, hogy egyre jobban azonosul a hazugsággal, és el fogja hinni azt. Ezzel saját magát is becsapja.
– A hazugság gyakran egy hosszú távú, összetett folyamat, ami jó memóriát igényel. Aki őszinte másokkal, annak nem kell azon gondolkodnia, stresszelnie, hogy kinek mit, hogyan mesélt el.
– Aki igazat mond, annak nem kell félnie a lelepleződés kockázatától, a lebukás miatti szégyentől.
– Nem kell attól tartania, hogy másokat kellemetlen helyzetbe fog hozni a hazugsággal.
– Aki mellőzi a kamuzást, az nem fog csalódást okozni a környezetében élőknek.
– Aki őszinte, az elkerülheti, hogy hiteltelen, megbízhatatlan embernek tartsák.
– Megóvja magát a hazudozás kapcsán esetlegesen jelentkező bűntudattól.
Az igazmondás nem egyenlő azzal, hogy egész nap folyamatosan, kendőzetlenül kimondjuk, amit gondolunk. Pl. „De borzalmas a hajad”, „Nagyon rosszul áll neked ez a ruha” stb. Lehet, hogy valakinek ez a szubjektív véleménye, de egyrészt nem is biztos, hogy ez az igazság, másrészt könnyen megbántunk vele másokat.
Az alkoholbeteg szülők felnőtt gyerekeinél lehetséges, hogy a hazugság egy olyan túlélési taktika, amit gyerekkorukban azért alkalmaztak, mert nem volt más eszközük saját maguk megvédésére, és ez felnőttként is velük maradt. Viszont felnőttkorban az embernek lehetősége van arra, hogy önállóan, tudatosan alakítson, változtasson önmagán és társas kapcsolatain.
A hazugság mint rossz szokás leküzdése
Megfelelő kommunikáció mellett nem fognak minket kevésbé szeretni vagy értéktelennek tartani akkor se, ha igazat mondunk. És ahhoz se szükséges hazudni, hogy másokért felelősséget vállaljunk.
– Egy rossz szokás leküzdésének kulcsa a tudatos figyelemben rejlik. Gondoljuk végig, és tudatosítsuk magunkban azokat az alkalmakat, helyzeteket, amikor nem mondunk igazat! Könnyen lehet, hogy ez automatikussá vált, emiatt néha észre sem vesszük.
– Határozzuk el reggel, hogy aznap nem fogunk hazudni! Este tekintsünk vissza, idézzük fel, hogy képesek voltunk-e erre!
Ha igen, gondoljuk át, hogy ez könnyű volt számunkra vagy nehéz!
Ha nem, írjuk le, hogy mi történt, miről hazudtunk! Fontos az őszinteség, de ne ítéljük el magunkat! Ha az alábbiakat megfigyeljük, próbáljuk átlátni viselkedésünket, jobban megismerhetjük önmagunkat. Ha megértjük, hogy mit miért teszünk, könnyebben fogunk tudni változtatni rossz szokásainkon.
Mi zajlott le bennünk, mielőtt hazudtunk?
Mi történt volna akkor, ha igazat mondunk? Milyen következményei lehettek volna?
Ha bizonyos helyzetekben igazat mondtunk, bizonyos helyzetekben pedig nem, akkor azt gondoljuk végig, hogy mikor sikerült és mikor nem sikerült igazat mondani! Ebben az esetben szintén érdemes megválaszolni a fenti kérdéseket is.
– Kb. 3-4 napon keresztül indítsuk ugyanezzel az elhatározással a napunkat, majd a végén mindig gondoljuk át, elemezzük ki, hogy képesek voltunk-e azt betartani!
– A 3-4 nap leteltével vizsgáljuk meg, hogy történt-e változás!
– Ha még mindig előfordul, hogy automatikusan nem mondunk igazat, fogadjuk meg, hogy minden alkalommal, amikor ezen rajtakapjuk magunkat, beismerünk és kijavítunk minden helytelen állítást!
– Legyünk türelmesek önmagunkkal szemben, fogadjuk el, hogy egy rossz szokást elengedni nem egynapos feladat!
– Mivel a felelősségvállalás kialakulásában, fejlődésében szerepet játszik a harmonikus önbecsülés, érdemes ezt is erősíteni.
– Ha nincs semmiféle fejlődés, ez a folyamat nem vezet eredményre az automatikusan jött hazugságok eltűnésében, akkor valószínűleg az több mint rossz szokás. Érdemes külső segítséget igénybe venni a változás érdekében.
Tanácsok, hogy gyermekünk bátran merjen igazat mondani
– Legyünk mindig őszinték hozzá, mutassuk ki, mondjuk ki valós érzéseinket! Ugyanakkor lényeges, hogy az érzelmeinket megfelelően kontrolláljuk és fejezzük ki, azzal nem „elárasztva” gyermekünket.
– Ha probléma merül fel, azt ne tagadjuk le, ne mentegetőzzünk, ha érinti, beszéljük meg vele is!
– Ne ígérjünk neki olyat, amit nem tudunk betartani, legyünk következetesek!
– Biztosítsunk szeretetteljes, biztonságos, meleg családi légkört, ahol ő is szívesebben megnyílik, őszintén tud viselkedni, könnyebben mutatja ki érzéseit!
– Fejlesszük gyermekünk önbecsülését!
- Az önbecsülés fejlesztése gyermekkorban
- Praktikák a gyermekek önbecsüléséért és megküzdőképességéért
Az Alkoholbetegek felnőtt gyermekei cikksorozat előző részei:
Találgatják, hogy mi a normális
Nehezen valósítják meg terveiket az elejétől a végéig
A következő rész Kíméletlenül ítélik meg önmagukat címmel olvasható.
* A Drogprevenciós Munkacsoport Szabadság, Egyenlőség, Párkapcsolat című vándorkiállítása az addiktológiai problémák szélesebb kontextusát mutatja be, emellett a női jogokról, párkapcsolati erőszakról, prostitúciós célú emberkereskedelemről, másságról, iskolai erőszakról, kortársbántalmazásról és verekedésről szóló képanyagokat jelenít meg. Tárlatszervezéssel kapcsolatos információk: drogprev@gmail.com.
Forrás: Kelemen G. (2001). Szenvedélybetegség, család, pszichoterápia, Pécs: Pro Pannónia Kiadói Alapítvány L. Stipkovits E. (2015). Szeretettel sebezve, Budapest: HVG Könyvek Nábrády M. (2006). A hazugság pszichológiája, Budapest: Akadémiai Kiadó Popper P. (2011). Hazugság nélkül, Budapest: Saxum Bt.
Szerző: Főfai Alexandra és Néczin Katalin
