…szenvedélyes játékos, kutató, előadó, szerető, szenvedélyesen szeret élni… Az életben (ami szintén szenvedélyből születik), gyakran használjuk ezeket a jelzőket, mondásokat. A szenvedélyek világa, akárcsak az a bizonyos táguló világegyetem, végtel
…szenvedélyes játékos, kutató, előadó, szerető, szenvedélyesen szeret élni…

Az életben (ami szintén szenvedélyből születik), gyakran használjuk ezeket a jelzőket, mondásokat. A szenvedélyek világa, akárcsak az a bizonyos táguló világegyetem, végtelen. Szívesen „tévedünk” néha ebbe a világba, ki-ki más-más terepen mozogva teszi meg az utat saját kertjében – filmeket nézünk, olvasunk, autózunk, zenét hallgatunk, dolgozunk, tanulunk, kutatunk, szórakozunk, sportolunk, és a felsorolást szabadon lehet folytatni. Mégis vannak köztünk, mellettünk, velünk élő emberek (nem ritkán ember-társak), akikről nem az mondható el, hogy szabadon barangolnak, hanem sokkal inkább az, hogy rabjává váltak szenvedélyüknek, mondhatni eltévedtek saját kertjükben, és már nem jelzőt használunk rájuk, hanem azonosítjuk őket, és szenvedély-betegekké válnak a szemünkben, gyakran a szemünk láttára. Rohangálásra késztető világunk egyébként is tele van szenvedély-keltő szerekkel, szokásokkal. Figyelemfelhívó szlogenek sora mondja ki számunkra, hogy tekerjünk egyet Amszterdamba (!), utazzunk a különlegesre, meg, hogy az életnek van habos oldala is és, nem utolsó sorban, ami belül van végül is az számít igazán.

Mint minden rendes dolog, ez sem fekete-fehér, árnyalatok és színek sora nehezíti meg az egyszerű halandónak az eligazodást az igenek és nemek, talánok fura birodalmában. Hiszen a szenvedélybetegség kiszolgáltatottá tesz, bejöhet bárkinek, nem létezik ellenszer, a rizikófaktorok száma nagy, és még nem született meg az a szakember, aki megmondaná a hajlamosító tényezők egyvelegét lombikban összerázva, hogy kiből lesz szociális ivó, jó munkás ember, hétvégi szerhasználó, egyszeri kipróbáló vagy elrettentő példa.

Szerencsés tény viszont, hogy már rendelkezünk információkkal a szenvedélyek kertjéről. Ismerünk növényeket, porokat, tablettákat, folyadékokat, viselkedésformákat, amikkel nem árt vigyázni, tudunk a történetükről, van rálátásunk biológiai-kémiai-pszichológiai működésekre, és vannak már pozitív példák. Mi, a mai kor emberei egyben kiszolgáltatottabbak is vagyunk, mint elődeink. Ennek számtalan szociokulturális oka van (urbanizáció, fogyasztói társadalom, stressz…), aminek következményeként feszültebbek, szorongóbbak, szenvedély(beteg)esebbek vagyunk.

Ezeken az oldalakon barangolásra hívjuk az olvasót a szenvedélyek kertjébe, lesz szó szerekről és nem szerekről, kémiáról és biológiáról, testről és lélekről, hatásokról, előfordulási formákról, veszélyekről, a segítség-nyújtás létező formáiról, szabályszerűségekről és szabálytalankodókról, az útról letértekről, devianciáról, prevencióról, toleranciáról és a korai kezelésbevételről, okokról, következményekről, kérdésekről és lehetséges válaszokról.

És ha valakinek ez sem elég, a mellékhatások tekintetében bizalommal kérdezze meg kezelőorvosát (vagy gyógyszerészét), mert, mint tudjuk – a legkisebb is számít.

Belány Viktória – szociálpedagógus, képzési koordinátor.