Nem tekintjük drognak, pedig ez öli meg a legtöbb embert nálunk is. Igazi néma gyilkos a szorongóknak. Lássuk az európai és az amerikai kultúrkörökben társadalmilag is elfogadott, legális, közhasználatú kábítószert, az alkoholt.

Nem tekintjük drognak, pedig ez öli meg a legtöbb embert nálunk is. Igazi néma gyilkos a szorongóknak. Lássuk az európai és az amerikai kultúrkörökben társadalmilag is elfogadott, legális, közhasználatú kábítószert, az alkoholt.

Igyál

Aligha van még egy olyan kábítószer melyhez annyi egyéni, családi tragédia és társadalmi probléma kapcsolódna, mint az alkohol. Nem taglaljuk a szlengeket, a konkrét hatásokat (legtöbben ismerjük), hanem inkább kultúrtörténeti, pszichológiai és szociológiai oldalakról közelítjük meg az alkoholt.
Az alkohol évezredek óta jelen van mindennapjainkban. Már az ókori civilizációknak (görög, római) is komoly borkultúrája volt, a sörfőzés gyökerei bizonyítottan legalább Egyiptomig vezetnek. Az alkohol az egyik legnépszerűbb élvezeti cikk nem csak Magyarországon, hanem az egész világon.

Ha valakiben felvetődik a kérdés, hogy az alkohol mitől legális, amíg más szerek illegálisak, nem könnyű válaszolni. Az a tény, hogy mely drogok fogyasztását legitimálja, és melyeket szankcionálja egy adott jogrendszer a történelmi fejlődéssel, a kultúrával, a tradíciókkal, az aktuális politikai hatalom beállítódásával (ami a többségi társadalom véleményét tükrözi) magyarázható. Cinikusan azt is mondhatnánk, hogy a jogrendszer és a jogkövető magatartással élő többségi társadalom is azok ellen a kémiai szerek ellen küzd, amelyekhez a legális kereskedelemben nem jut hozzá, így azokat általában nem vagy csak ritkán használja.

Az európai- és az amerikai kultúrában jelen van, volt és lesz az alkoholfogyasztás – törvényileg is megengedett – szokása. A történelem során számos társadalom korlátozta vagy be is tiltotta az alkoholtartalmú italok forgalmazását és/vagy fogyasztását (pl.: 1920-as évek USA). Rugaszkodjunk el a realitástól és képzeljük el vajon mi történne, ha kis hazánkban holnaptól betiltanák az összes szeszesital árusítását ? A feketepiac húzóágazatává válna az alkohol csempészet (ahogy ez a 20-as évek Amerikájában volt)? Valószínű. Tömeges tüntetések, lázadás, forradalom? Lehet. De egy biztos, hogy sokan kevésbé viselnék békésen, mint ahogy ezt teszik mindennapi biológiai újratermelődésüket (kaja, pia, rezsi…) kedvezőtlen hatással befolyásoló ár- adó- stb. emelések kapcsán…

Az alkohol elfogadottsága, az alkalmainkhoz és hétköznapjainkhoz való viszonyát már gyerekkorunk óta “szívjuk” magunkba. Sarkítva a dolgot (persze van, akiknél ez nem sarkítás): szilveszter =, mint az állat; húsvét – locsolás = mint az albán szamár; szüli- és névnap, egyszer van 1 évben = még jó, hogy…, sikeres érettségi, vizsga = sárga földig. Tökmindegy, hogy diszkó, jazz koncert vagy party, sokak számára evidens, hogy nem kóla vagy narancslé, hanem sör és/vagy bor és/vagy tömény italok fogyasztásával fogja még jobban érezni magát. A bulik gyakran elengedhetetlen “jó kedv”-et katalizáló, eszköze az alkohol. Ez a fajta szocializáció, az alkoholt, mint a találkozások, beszélgetések, az oldott, jó kedv lehetséges “kötő- és kenőanyaga”-ként épül be a tudatunkba.
Az alkoholhoz kapcsolódó közmondásaink is megerősítik a fogyasztás, a túlzott fogyasztás elnéző, bagatellizáló vagy akár férfias, macsó jellegét. Ilyenek: “A sör lassan butít, de én ráérek.”; “Az alkohol az emberiség ellensége… és aki megfutamodik az ellenség elől, az gyáva!” ; “Kerüld a másnaposságot – maradj részeg.” ; “Nem vagy még részeg, ha úgy tudsz a földön feküdni, hogy nem kell kapaszkodnod.” ; “Az alkohol öl, butít, és savakkal aldehideket képez.”

“Félre a tréfát…” (ahogy mondta a Tankcsapda ezelőtt 10 évvel) és “félre az egoizmust” (mondjuk mi), itt az ideje, “in medias res” (ahogy viszont a latin mondja), hogy komolyan foglalkozzunk mai témánkkal. Az elmúlt évtizedeket nézve egyre többet és egyre gyakrabban iszunk. Sokan elmondják, hogy alkoholos állapotban az egyébként rájuk nehezedő gondok, problémák, szorongás eltörpülnek, könnyűvé válnak. Vannak, akik gátlásaik csökkentése, ún. szociális fóbiáik enyhítése miatt “használják” az alkoholt, mivel kezdeményezőbbek, megnő az önbizalmuk, jobban fel tudnak oldódni társaságban. Az alkohol jelentheti a terhek, a gondok lerakását, a görcsök oldását – konkrétan is -, mivel az alkohol izomlazító hatású.

Feküdj!

Vannak, akik ezt megtehetik, mert egész életükben képesek kontrollált fogyasztóknak megmaradni. Ők a “szociális ivók”, náluk nem alakul ki függőség, még akkor sem, ha akár hosszú ideig, havonta több alkalommal keményen a pohár fenekére néznek. Hogy is van ez? Hát valahogy úgy, hogy senki nem lehet biztos benne, hogy ő a könnyen vagy a sokkal hosszabb, kemény “munka” árán válhat alkoholbeteggé.Vannak, akik nagyivóként végig szórakozzák fiatalságunkat, majd visszakapcsolnak és nem lesz problémájuk az itallal (ez a többség). Viszont vannak, akikből a jól lefektetett alapokra, nagyon masszív alkoholizmus épül. Vannak olyanok is, akik 30, 40 éves korukig kontrollált, társasági fogyasztók, majd egyszer úgy “játszanak” össze a körülmények (válás, munkanélküliség) hogy akár 50 évesen válnak alkoholistává.
A következő részben – maradva az alkoholnál – azokat a jeleket fogjuk bemutatni, melyek alapján mindenki eldöntheti, hogyan is van Ő az alkohollal.

Dr. Szemelyácz János pszichiáter – addiktológus
Kovács Ignác szociális munkás