Nemrég robbant a hír, miszerint a Fidesz általános drogtesztet szeretne bevezetni a veszélyeztetett (12-18 éves) korosztályhoz tartozó gyermekeknél, a politikusoknál és az újságíróknál. De reális-e egyáltalán a kormány terve, és mivel járhat a tesztelés bevezetése?

Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője a múlt héten elmondta, hogy a várhatóan január végére elkészülő törvénytervezetet úgy akarják megfogalmazni, hogy minden szülőnek döntenie kelljen arról, beleegyezik-e gyermeke iskolai drogtesztjébe. A gyermekeknél pedig semmilyen jogkövetkezmény nem társulhatna a szűrés eredményéhez. Az egyes kábítószereknek a szervezetben való kimutathatóságáról a frakcióvezető azt mondta, elképzelhetőnek tarja, hogy a tesztet előre nem ismert időpontban végeznék el. Azt is említette egyúttal, hogy nem szabad feladni azt a küzdelmet, hogy az úgynevezett dizájnerdrogok is “utolérhetők” legyenek.

Szemelyácz János pécsi addiktológus azonban ezt nem látja ilyen egyszerűnek. Szerinte a tervezet egyelőre amolyan gumicsontnak tűnik, figyelemelterelésnek, ugyanis a szakemberek bevonása nélkül felvázolt rendelet annyira meggondolatlannak és komolytalannak érződik, hogy arról szakszerűen nehéz beszélni. Először is ott van a drogtesztek kérdése. A forgalomban lévő, trendi kábítószerek kimutatására alkalmas teszt ugyanis nem létezik. A jelenleg használt tesztek a marihuánát, némileg az opiátokat, és az amfetaminokat mutatják csak ki, a legnépszerűbb dizájnerdrogokat viszont nem. A tesztek továbbá néha téves eredményt is ki tudnak adni, opiátok ugyanis akár egy nagyobb adag menzás mákos tészta után is felbukkanhatnak a szervezetben, tehát a tesztek megerősítése és pontosítása is akadályt jelenthet.

Szemelyácz felvetette azt a kérdést is, hogy mi van akkor, ha kiderül egy-egy diákról, hogy használ valamiféle tudatmódosító szert? Kicsapják, netán igazgatóit kap? Büntetőeljárást indítanak ellene, vagy csak kihallgatják a rendőrségen? Sok még tehát a meg nem válaszolt kérdés. Az evidens az lenne, ha elterelésre küldenék őket, erre viszont az ország gyermekaddiktológiai szervezetei nincsenek felkészülve sem anyagilag, sem a férőhelyeket tekintve. Ha pedig az országos szintű tesztelés – Szemelyácz becslései szerint – 3-4 milliárd forintba kerül majd, felmerül a kérdés: ezt a pénzt miért nem a gyermekaddiktológia fejlesztésére és támogatására költi a kormány? Az ész nélküli drogellenes politika szorgalmazása helyett a kormány tehát sokkal többet tehetne a drogprevenció érdekében. Addig azonban, míg a jogalkotóknak fogalmuk sincs a drogpiaci trendekről, az építő jellegű párbeszédnek esélye sincs, tette hozzá az addiktológus.

Mindemellett érdekes az is, hogy ma Magyarországon jelenleg közel egymillió alkoholbeteg él, míg kábítószeres „csupán” 20 ezer. Ez a szám pedig nem tér el drasztikusan más európai országok hasonló adataitól, így a tervezet nem is mondható indokoltnak.

Megkérdeztük Szabóné Bárdos Csillát, a Babits Mihály Gimnázium igazgatóját is arról, hogy egy középiskolában milyen módon lenne kivitelezhető az iskolai drogtesztelés. Az igazgatónő szerint a drogteszt iskolai bevezetése számos megválaszolatlan kérdést vet fel. Például: miért éppen az iskolákat tartják megfelelő helyszínnek a teszt elvégzésére? Ki és hol végzi el a vizsgálatot? Milyen eredményt várnak mindettől a drogfogyasztás visszaszorítása szempontjából? Ismeretlenek tehát a kivitelezés formai elemei, tisztázatlan a jogi háttér. Kérdéses az alkalmazni kívánt tesztek megbízhatósága, a vizsgálatok kétes kimenetele pedig lehet, hogy személyiségi jogokat sérthet.

Az iskolának a nevelést, a prevenciót kell hangsúlyoznia, mondta az igazgatónő. A mindenkire érvényes drogteszt általánosító elve tehát sokat árthat a tanár-diák, a tanár-szülő kapcsolatnak. Bárdos hozzátette, nem gondolná, hogy a teszt elvégzése szülői engedély nélkül is megtörténhetne. Az iskolának a megelőzésben kell szerepet vállalnia, kihasználva a drogprevenciós előadások, foglalkozások adta lehetőségeket.

Végezetül elmondta, hogy talán jobb lenne, ha a drogtesztelés helyszíne nem az iskola lenne, hanem azok a helyek, ahol a fiatalok ezekhez a szerekhez gyakrabban hozzájuthatnak, mint például egy diszkó vagy egyéb szórakozóhelyek. Ez azonban már hatósági kérdés.

Az eredeti cikket a PécsMA oldalán olvashatjátok.