Mielőtt folytatnánk barangolásunkat a szenvedélyek és szenvedélykeltő szerek kertjében, jó turista módjára tekintsünk egy kicsit felfelé is. Kitekintésképpen nézzük meg, mit is kínál kis hazánk a tízmillió ember közül, annak a tizediknek, vagy akár negyed

Mielőtt folytatnánk barangolásunkat a szenvedélyek és szenvedélykeltő szerek kertjében, jó turista módjára tekintsünk egy kicsit felfelé is. Kitekintésképpen nézzük meg, mit is kínál kis hazánk a tízmillió ember közül, annak a tizediknek, vagy akár negyediknek, aki a sorokat olvasva esetleg megkérdezi magától, hogy akkor most hova is vigye a TAJ kártyáját, a nyugdíjas igazolványát, vagy férjét, gyermekét, kedvesét? És hát „egy turista mit tehet”, azon kívül, hogy fülig szalad a szája, hogy itt lehet?

Beszéljünk először a magyar ellátórendszer gyöngyszeméről, a folyamatosan alakuló szociális hálóról.

Mint az ismeretes, először nem az ital, vagy a tű, vagy a fű esik rosszul, hanem az ebből fakadó családi veszekedések, a munkahelyi “zaklatások”, és az, hogy itt fáj, meg ott nyom és ráadásul még a rendőrség sem hagyja békén az ember gyerekét.

A szociális ellátásban dolgozó szakemberek gyakran találkoznak munkájuk során olyan probléma-helyzetekkel, amelyek hátterében állhat szenvedély-probléma is. A szer, vagy a későbbiekben szóba kerülő viselkedési függőség sok tekintetben összefügg olyan társadalmi jelenségekkel, mint:

• szegénység
• válás
• munkanélküliség
• családon belüli erőszak
• hajléktalanság
• deviancia
• kisebbségi lét
• bűnözés.

Hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás, nehéz eldönteni (és az ítélőbírók sem mi vagyunk), de lehet, hogy ez az a bizonyos szárnyas, ami már eleve a tojással a hasában (elnézést kérek az ornitológusoktól) született. Multikauzális problémáról lévén szó, érdemes a problémakezelést is komolyan venni és olyan holisztikus szemléletet előtérbe helyezni, ami a konkrétumokkal is foglalkozik, a lelket sem veti meg és a testi fájdalom sem megy túl azon a küszöbön, ami után már csak egy jól képzett boncmester adhat tanácsot.

A hatékony problémakezelés egyik alappillére, hogy a kezelés a megfelelő helyen, a megfelelő időben történjen. A szerfogyasztással kapcsolatos probléma társadalmi szinten leggyakrabban először a családban okoz kikerülhetetlen probléma-helyzeteket. Mivel elsősorban érzelmi alapokon szerveződő csoportról van szó, és a játékba mindenki bevonódik valamilyen szinten, az intézményesült segítségnyújtást nem itt kell elsősorban keresni és természetesen elvárni sem. Maradjunk az alapoknál, a család működjön, mint támogató rendszer.

Természetesen az oktatás és annak intézményesült formái sem pusztán tanulásra alkalmas épületeket és területeket jelentenek. A mai szemlélet már hangsúlyt fektet a prevencióra, a téma mindenképpen megér, ha nem is egy misét, de egy-egy-ütt gondolkodást mindenképpen, a jövőben erre még visszatérünk.

Belány Viktória – szociálpedagógus, képzési koordinátor.